Skip to main content

[Beszélgetés a nemzeti ifjakkal]

Vissza a főcikkhez →


1. ifjú (a szószóló): Azért jöttünk fel, azért fordítottuk ki a dzsekinket, hogy megmutassuk magunkat: létezünk. Semmiben sem különbözünk a cigányoktól, a téren tüntető anarchistáktól. Ha az anarchisták felvonulhatnak, mi miért ne. Felháborító, hogy az anarchisták nyíltan felvonulhatnak.

Beszélő: Mi irritálja az anarchisták jelenlétében?

– Ön anarchista?

Beszélő: Újságíró vagyok.

Ha önnek az az államforma jó, hogy törnek, rabolnak, zúznak… Ha úgymond, olyan jogegyenlőség van, hogy mindenki azt tesz, amit akar, akkor őket kellene legelőször jó erősen elpáholni az utcán, rendőrség nélkül. Engem speciel ez zavar.

Beszélő: Tud-e olyanról, hogy Magyarországon az anarchisták cigányokat vagy más nemzetiségű, vallású embereket vertek össze?

– Olyanról nem tudok, de lehet, hogy a cigányok már vertek anarchistát.

Beszélő: Ezek szerint be kell tiltani az anarchistákat?

– Én ezt nem mondtam.

Beszélő: Valóban nem, csak azt, hogy meg kell őket verni.

– Számomra az a provokatív, amit ők csinálnak: a zászlójukat lengetik az anarchia jelével.

Beszélő: Mi az az anarchia, ami ennyire zavarja?

– Az egy olyan államforma, ahol mindenki jogegyenlő, minden ingyen van, és minden szabad. No de ilyen nem létezik.

2. ifjú (a társ): Zűrzavar, káosz, szótárilag.

Beszélő: Mi az önök államformaeszménye?


1. ifjú: Nekünk olyan nincs. Mi a rend pártján vagyunk.

2.  ifjú: Az, mikor mindent a törvényes keretek közt állítanak össze, a törvényeket tisztelik.

Beszélő: Ki állítaná össze ezeket a törvényeket?


1. ifjú: A parlament.

Beszélő: A mai parlament?


– Véleményem szerint káosz van a mai parlamentben, és jelenleg nem a magyarság érdekeit képviseli, („Így van!” Taps az ifjak részéről.)

1. ifjú: Nemzetidegen érdekeket képvisel a parlament egy része. Vannak, akik magyar érdekeket képviselnek, de javarészt nemzetidegen érdekeket képviselnek.

Beszélő: Megnevezné, kik azok, akik a nemzet érdekeit képviselik?

– Megnevezem önnek szívesen, de nem most, hanem majd később.

Beszélő: Mi különbözteti meg a nemzetit a nemzetidegentől?

– Repedések vannak. Az embereket a médiák megtévesztik. Nem mondom meg, hogy melyek ezek, de az embereket, a közembereket a médiák teljesen megtévesztik. Annak akarunk véget vetni, hogy a néppel hatalmilag visszaéljenek, mint ahogy eddig tették. Magyarország a magyaroké legyen, és magyar parlamentje legyen. Ne Alkotmánybíróság legyen, hanem Szentkorona Tanács, ahol igazi magyar döntéseket hoznak. A parlamentben csak magyarok üljenek és – no meg persze – nemzetiségi képviselők.

Beszélő: Önnek az a célja, hogy parlamenti képviselő legyen?

Ha Horváth Aladárnak sikerült, én miért ne lehetnék? (Derültség az ifjak között.)

Beszélő: Mennyi esélyt ad a megválasztásának?

– Ön nem fog rám szavazni, az biztos.

Beszélő: Az esélyéről kérdeztem.


2. ifjú: Esélye lenne, ha indulna.

Beszélő: Melyik párt színeiben szeretne indulni?



1. ifjú: Még nem a soron következő, hanem az 1998-as választásokon szeretnék indulni.






























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon