„Utolsó lendületet vesz a Miskolci Nemzeti Színház társulata. Keményen végigdolgoztuk az 1993–94-es évadot. Eddig tizenkét eredeti bemutatót tartottunk, és most jön az utolsó nekifutás” – nyilatkozta a színház igazgató-főrendezője, Hegyi Árpád Jutocsa. Május 6-án a Játékszínben Aldo Nicolaj Hárman a padon című keserű-fanyar színművének főpróbáját, este pedig a Nagyszínházban Verdi Traviatájának bemutató előadását tekinthette meg az érdektelennek egyáltalán nem nevezhető miskolci közönség. A balkáni jelzővel oly sokszor meghintett országrész (volt) ipari fellegvárának polgárai ünnepeltek.
A Traviata bemutatójára az alkalomnak megfelelően hömpölygött a nézősereg. Miskolcon immár hagyománya van az opera-előadásoknak, s a közönség érezhetően hálás ezért. 1853-ban Velencében, az ifj. Alexander Dumas Kaméliás hölgy című drámája nyomán F. M. Piave szövegkönyvével előadott mű a romantikus opera történetében az első volt, amely saját korából merítette cselekményét, s ennek megfelelően kosztümök helyett az ötvenes évek divatját és mindennapjait jelenítette meg a színpadon. A kurtizán hősnő tragikus története viharos felháborodást váltott ki, s a darab törvényszerűen megbukott. Giuseppe Verdi zenéje s a könnyfakasztó szerelmi történet azonban túlélte a kezdeti álszégyenkezést. Ma már a mű népszerűsége folytán valóságos kihívás műsorra tűzni.
Verdi Trubadúrját a ’91–92-es évadban mutatta be a Miskolci Nemzeti Színház nagy sikerrel, s most ugyanez a társulat adja elő a Traviatát itt. Violetta szerepében Nádor Magda, Alfréd és Georges Germond szerepében pedig Laczó András és Egri László sziporkázó együttesének tapsolhatott a közönség. Nem kis érdeme a rendezőnek, Majoros Istvánnak, a színészeknek, a színház ének-, zene- és balettkarának, hogy profi előadás született a meghívott művészek s a helyi társulat harmonikus, közös játékából. Azt hiszem sikerült az oly igen énekhang- és zenecentrikus konzervoperából egy mindenki számára érthető, a történéseket, a drámaiságot is elevenen megjelenítő színházat varázsolni a színpadra.
Az operák díszlete külön világ. A festett díszletek aranykorából (Picasso, Braque, Chagall, Léger, Matisse, Miro…) nőtte ki magát idővel a dinamikus „színpadépítészet”. A miskolci Traviata díszlet- és jelmeztervezője, Juhász Katalin finom, könnyed anyagok és színek művészi összehangolásával teremtett hiteles környezetet mind a pezsgő párizsi szalonok, mind az elszegényedett, haláltusáját vívó Violetta szűk szobája számára.
(Előadások: június 2., 3., 4., 19 h, Miskolci Nemzeti Színház, Nagyszínház)
- Rábeszélő [6]