Az emberek többsége nem a rendőri brutalitástól fél, hanem inkább azoktól, akiket a rendőri brutalitás a leginkább fenyeget, s akik iránt a brutalitás inszisztens ellenzői szolidaritásra bujtogatják őket. Nehéz így bujtogatni. Könnyebb lenne egy olyan rendszerben, amely egyszerre véres diktatúra és érett demokrácia. Véres diktatúra, amelyben nemhogy a többség, de még a belügyminiszter és a kínzómesterek sem lehetnek biztosak abban, hogy holnapra nem zuhannak-e a pribékek bakancsai alá, és érett demokrácia, ahol a bakancsok munkálkodását civil szervezetek közvetítésével a szabad sajtóban lehet pertraktálni és független bíróságok előtt minősíteni. Ha már ilyen rendszer nincs, legalább a diktatúra végnapjaiba vágynánk vissza, amikor az erőszakszervezetek viselt dolgaira már rákapott a sajtó, és még valamelyest érzékeny volt rájuk a publikum, mert a rendőrség immunitásának a vége a rendszer immunitásának a végét jelezte.
Élünk, ahol élünk, nem választhatunk más tért, mint amit a sorsunk nyitott, viszont választhatunk magunknak bezzeg országokat. Pozitívakat és negatívakat. Negatívnak Bulgária éppen megfelel.
Bezzeg…
Nálunk csak tervezgették a bukott kormány pártjai, hogy az egyházak bejegyzését egyéb megszorító feltételek mellett a hittételek benyújtásához kötik. Bezzeg Bulgáriában a múlt évben kezdődött nagy „szektaellenes” sajtókampány nyomán februárban már meg is szavazták azt a törvénymódosítást, mely szerint minden egyház bejegyzését felül kell vizsgálni, s a bejegyzéshez a benyújtott hittételeket megvizsgáló Vallásügyi Hivatal ajánlása szükséges. A döntést bírósági úton megtámadni nem lehet, s a be nem jegyzett felekezetek semmiféle jogi személyiséggel rendelkező egyesületet nem hozhatnak létre. Az „Élet Szava” nevű felekezetet ezen az úton már törvényen kívül is helyezték, noha az ellenük felhozott vádak közül egyet sem tudtak bizonyítani. A plovdivi önkormányzat ettől a törvénytől és a bolgár alkotmánytól is függetlenül márciusban rendeletet hozott arról, hogy kizárólag a város közéletében „hagyományosan” jelen lévő egyházak folytathatnak hitéleti tevékenységet az önkormányzat területén, a többiek (a protestáns egyházak, baptisták, metodisták stb.) semmilyen rendezvényt nem szervezhetnek, vallási irodalmat nem terjeszthetnek, sem állami, sem privát helyiségeket nem bérelhetnek, akár bejegyezték őket Szófiában, akár nem.
Magyarországon eddig csak egy mormon templom építését akadályozták meg a helyi vallási vezetők, és azt is úgy, hogy azért a templom egy félreesőbb helyen fölépülhet. Bezzeg Velingrádban annak a protestáns templomnak az építését állították le az ortodox papok követelésére, amely a kommunisták által lerombolt régi templomot pótolta volna. Tavaly ősz óta egyre több városban dobálják ki előzetes figyelmeztetés nélkül a protestánsokat a bérleményeikből. Néhol, például Montanában, Dupnicában, Blagojevgrádban meg is verik őket.
Magyarországi politikusok eddig legfeljebb magánemberként sajnálkoztak a halálbüntetés eltörlése miatt. Bezzeg Bulgáriában számos parlamenti képviselő a sajtó lelkes támogatásával nagyon is komoly erőfeszítéseket tesz a halálbüntetés moratóriumának feloldása és a moratórium által megmentett tíz elítélt felakasztása érdekében.
Kisebbség a csomagtartóban
Ahogy azt Csurka úrtól tudjuk, addig Magyarországon nem lesz rend és tekintély, amíg a cigányok meghurcolhatnak egy rendőrt azért, mert elszaladt a keze. Ha ezen múlna, akkor Magyarországon sem lenne túl nagy rendetlenség, de Bulgáriában aztán semmiképp.
A sumeni rendőrkapitányság körzetében például rutinszerűen megverik a cigány letartóztatottakat, mielőtt érdemben foglalkoznának az ügyükkel. Az utcai árusokat némi pofozkodással egybekötve letartóztatják, mielőtt ellenőriznék, hogy van-e kereskedői engedélyük. Sztara Zagorában rendszeresen megtörténik, hogy a rendőrkocsi csomagtartójában szállítják a letartóztatottakat. A bolgár rendőröknek és civil segédcsapataiknak néhány településen úgyszólván folyamatosan szalad a kezük, s a cigányság törvényes védelmére alakult emberjogi szervezetnek (Human Rights Project on Legal Defense of Gypsies) 1992 augusztusa óta még egyetlen fürge kezű rendkedvelőt sem sikerült bíróság elé hurcolni. A Human Rights Project több kötetre való dokumentációval rendelkezik konkrét adatokkal, bizonyítékokkal, tanúvallomásokkal csak az elmúlt két évből a rendőrök, a rendőrök által passzívan vagy aktívan támogatott polgárok és felbérelt terrorcsoportok által végrehajtott cigányellenes akciókról.
Az emberjogi aktivisták jelenleg tizenöt ügyet terelgetnek a tárgyalóteremhez vezető rögös úton. Azokat, amelyekben a legegyértelműbb bizonyítékokkal rendelkeznek, s vannak olyan sértettek, akik elég bátrak a nyilvánosság és a feljelentés vállalásához.
Néhány ügy mutatóba:
Rendőrpogrom Pazardzsikban
1992. június 29-én hajnalban Pazardzsik cigánynegyedében egy géppisztolyokkal és kutyákkal felvonuló rendőrosztag tört rá a lakókra azzal, hogy fegyvert keresnek, és az útleveleket ellenőrzik. Összetörtek ajtót, ablakot, bútort, hűtőszekrényt, tévét és videót, elvittek pénzt és értéktárgyakat. Az egyik ház lakóit a házkutatás alatt a falhoz állították, és azzal biztatták, hogy agyonlövik őket. Nasko Iliev Angelov lábát egy fémrúddal eltörték, Georgi Aszenov Jurtovot, miután megkötözve összeverték az utcán, sokkos állapotban szállították a kórházba. Több tucat embert vertek és aláztak meg a rendőrök és haraptak meg a kutyák. A környékbeli kórházak megtagadták a látlelet kiadását az áldozatoknak.
A Human Rights Project aktivistái nagy nehezen találtak egy áldozatot, aki a félelmét legyűrve hajlandó volt feljelentést tenni. Egy pazardzsiki ügyvéd először elvállalta a felperes képviseletét, majd visszalépett. Aztán egy plovdivi ügyvéd következett, de ő is visszalépett. Végül egy szófiai ügyvédet sikerült az ügy mellé állítani. A katonai ügyészség első fokon is és másodfokon is megtagadta a vizsgálat lefolytatását azzal az indokkal, hogy az elkövetők azonosítása nem lehetséges, de mindkét határozat elismerte, hogy a felperest a rendőrök valóban megverték. Erre a határozatra alapozva kártérítési igénnyel polgári pert indítottak a rendőrséget felügyelő belügyminiszter ellen az állam felelősségéről szóló törvény alapján, amely kimondja, hogy az állam felelősséget vállal azokért a károkért, amelyeket állami szervek törvénytelen eljárással okoztak. A próbaper, amely iránt jogász körökben nagy nemzetközi érdeklődés mutatkozik, most indul.
A belügyminiszter a nemzetközi emberjogi szervezetek intenzív érdeklődésére való tekintettel még 1992 augusztusában megígérte, hogy alaposan kivizsgáltatja a pazardzsiki eseményeket. A vizsgálat bizonyára alapos volt, mert a jelentés csak 1993 elejére készült el, viszont semmit nem hoztak belőle nyilvánosságra, mondván, hogy titkos adatokat tartalmaz. Nemzetközi nyomásra újabb vizsgálat indult, de ugyanazon okból azt sem hozták nyilvánosságra, csupán annyit közöltek a sajtóval és az emberjogi aktivistákkal, hogy a rendőrök eljárását helyénvalónak találták.
Tömeges letartóztatások Novi Pazarban
1993. április 5-én hajnali háromkor kisebb lopások elkövetőit keresve egy legalább hatvan főből álló különlegesen kiképzett antiterrorista különítmény szállta meg Novi Pazar cigánytelepét. Az alvó lakókra rátörték az ajtókat, ablakokat, a sötétben válogatás nélkül vertek férfit, nőt, gyereket. Többek között egy csecsemő is megsérült, akit hozzávágtak az ágyhoz. Marin Aszenov Ivanov elájult, amikor a felesége állának szorították a fegyvert azzal, hogy rögtön lelövik. Ötven embert tartóztattak le. Hasonló stílusú letartóztatási akciók zajlottak le Szófiában, Sumenben, Petricsben, Kaskovóban és másutt is.
Cseresznyeszüret Muglizsban, szőlőszüret Glusnikban
Kilenc cigány férfi és sok nem cigány szedte a cseresznyét egy szövetkezet cseresznyéskertjében tavaly nyáron. Arra motorozott a szövetkezet fegyveres őrségének két tagja, és igazoltatta a romákat. Ők nyugodtan igazolták magukat, mivel előzetes engedély birtokában, a megfelelő összeg lefizetése után szedték a cseresznyét. Az őrök biztatták őket, hogy folytassák a munkát, s elhajtottak. Hat másik őrrel és két rendőrrel tértek vissza. Azonnal nekiláttak a verésnek gumibottal, ököllel, csizmával. A cseresznyeszedőket megbilincselték, bevitték a fegyveres őrök irodájába, s ott feltartott kézzel kellett állniuk, míg gumibottal és ököllel ismét összeverték őket. Közben fegyvert fogtak rájuk, hogy ne kiabáljanak, s aláírattak velük egy jegyzőkönyvet, miszerint zúzódásaik úgy keletkeztek, hogy leestek a cseresznyefáról. Kiderült, hogy a szövetkezet visszavonta az előzetes engedélyt, de erről a cigányok éppúgy nem tudtak, mint a nem cigányok, akik békében szedték tovább a cseresznyét, amíg a cigányokat verték.
Glusnikban nem volt szó ilyesfajta félreértésről. A munka nélküli glusnikiak, akik több hónapja már a nekik járó segélyt sem kapták meg, egy novemberi éjszakán szőlőt szüretelni mentek. Az önkéntes fegyveres őrök, köztük egy rendőr elkapták őket, a szolgálatban lévő rendőrjárőr pedig nem vette át az elfogottakat, hanem az önkéntesekre hagyta mindahányat. A foglyokat beterelték egy disznóólba, s reggel hétkor harangszóval hívták a falu népét az ólhoz. Tizenhat foglyot, köztük nőket és két gyereket egyenként hoztak ki az ólból, dróttal egy kerítéshez kötöttek mindenkit, s a falu apraja-nagyja órákon keresztül verte, alázta és kínozta őket élükön a polgármesterrel, aki egy rúddal mutatott példát, egészen addig, míg dél körül meg nem érkeztek a rendőrök.
Burgasz fényei
1993 decembere óta ismeretlen álarcosok rendszeresen gyújtogatják a házakat Burgasz Pobeda nevű cigánynegyedében. Január 10-én például egy éjszaka hat házat gyújtottak fel Molotov-koktéllal. A gyújtogatók általában éjszaka kettő és három között jelennek meg, először gazolint locsolnak szét a ház előtt, azután bevágják a palackot, majd kövekkel dobálják a bejáratot, hogy ne legyen olyan egyszerű kimenekülni az égő házból. A január 10-i támadás egyik áldozata Katja Atanaszova Sztojanova, egy négyéves kislány, akinek összeégett az arca és a lába. Ugyanezen a hajnalon a gyújtogatók össze is vertek egy tűzből menekülő kamaszt, aki életveszélyes sérülésekkel került a kórházba.
Pobeda lakói meg vannak győződve arról, hogy a rendőrség valamiképpen együttműködik a gyújtogatókkal, mert nemigen tudják elképzelni, hogy egy ilyesfajta támadást ugyanabban a negyedben ennyiszer meg lehetne ismételni, ha a rendőrség azt komolyan meg akarná akadályozni.
A kedves olvasónak is jogában áll azt képzelni, amit akar, s nem elképzelni, amit nem tud.
- Külföld [6]