A székesfehérvári Szent István Király Múzeumot két kiállításért is érdemes fölkeresni. A Második Nemzetközi Művészkönyv Kiállításra közel százötven művész hozta el négyszáz munkáját, Robbin Ami Silverberg ugyancsak papír- és könyvmunkákat mutat be tárlatán. Óriási anyag ez együtt, a kézművesség, a grafika, a festészet, a szépírás és még sok művészeti ág kézfogója. Nemcsak az alapanyag, a papír közös, hanem a szellemiség is: a játék, a munka, a szerelem, az élet szeretete árad szinte mindegyik műből.
A könyvművészet alapvetően nem a szépen megtervezett, megrajzolt könyvek világa, lényege sokkal inkább az, hogy hogyan varázsolható élővé a papír. Néhány alkotó antropomorfizálja a könyvet: így Lengyel András befalazott kötete magányosan áll az érzéketlen, magukat a falban otthon érző téglák között. Pácser Attila fényképén ölelkező szerelmespárt látunk – két egymásba nyíló könyvet.
A művészi humort Kőnig Frigyes és Banga Ferenc képviseli legerőteljesebben, az előbbitől megtudhatjuk, hogyan ostromolják meg a törpék a bolondgombát, vagy hogy milyen a kövér politikus, amikor fürödni megy.
A legérzékenyebb, legfinomabb munkákat nők készítették. Kozári Hilda Esti könyv Szenes Zsuzsának című munkája mintha egy élet összegyűlt szépségeit és fájdalmait tárná föl: Szenes Zsuzsa papírálmokkal, papírtitkokkal teli fiókját mutatja meg nekünk. Evelyn Eller hajtogatós könyvei vigasztalóan szomorúak.
Robbin Ami Silverberg valószínűleg nemcsak korábbi magyarországi bemutatkozásai, ismertsége miatt kapott önálló kiállítási lehetőséget. Érett, tudatos művész, számára a papír hajlékonysága az emberek változékonysága, gyűrődése sérüléseik, vékonysága kiszolgáltatottságuk. Kitűnő grafikus, kivágott papírfiguráit néhol csak néhány vonallal egészíti ki (Fête de Campagne), mégis minden lényegeset elmond róluk. A színek határozottságával, illetve határozatlanságával, egyöntetűségével, illetve keveredésével gondolatait is megfesti (Elmélkedések a formáról). A Piros időben rilkei kozmoszábrázolás.
És lehetne még sorolni az alkotókat és a műveket, elmondani, kinek melyik munkája okozott örömöt. Kivételes esemény ez a két, egybefüggő kiállítás. Egy-két órára megpihenhetünk egy olyan birodalomban, ahol időtlenség honol, és mintha zene szólna, könyvlapok suhognak.
- Rábeszélő [6]