Pénteken és szombaton Szlovákia új parlamentet választ: egy időre eldöntik, hogyan alakul a továbbiakban az ország sorsa. Az előrejelzések arról tanúskodnak, hogy elhúzódik a társadalom szinte végletes és végzetes meghasonlottsága: nagy a valószínűsége annak, hogy gyötrelmesen hosszú és bizonytalan kormányalakítási tárgyalások kezdődnek, igen kicsi viszont a valószínűsége annak, hogy négyéves ciklusra szóló stabil többség jöjjön létre. Ehhez a szerencsés véletlenek szokatlanul nagy összejátszására volna szükség.
Küszöb alatt, küszöb felett
A múlt pénteken közzétett utolsó közvélemény-kutatási adatok szerint nem emelkedett lényegesen a Meciar vezette szélsőjobboldali DSZM népszerűsége, ám továbbra is tartják vezető helyüket, kb. 27 százalékos népszerűségi indexszel. Stabilnak látszik a baloldali blokk 14 százalékos eredménye, valamint a kereszténydemokraták és a magyar koalíció 11–11 százaléka. Ez a négy politikai csoportosulás minden bizonnyal könnyen túllépi az egyes pártok számára megszabott 5, illetve a koalíciók számára érvényes 7 százalékos parlamenti küszöböt. Valószínűnek látszik, hogy bejut a törvényhozásba a jelenlegi kormányfő vezette, önmagát liberálisként meghatározó Demokratikus Unió is: támogatottságuk 7–8 százalék körül mozog. A bejutás határán áll két szélsőséges párt, a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt, valamint a szélsőbaloldali Munkásszövetség. Népszerűségük változó: 3 és 7 százalék között ingadozik. Nagyon kevés az esélye annak, hogy átlépi a küszöböt a jobbközép pártnak számító Demokrata Párt, támogatottsága lassan 2 százalékra olvad. A többieknek nincs esélyük a parlamentbe való bejutásra, mélyen az 5 százalékos küszöb alatt vannak.
Kampányzaj
A szlovákiai választási kampány igencsak bővelkedett botrányokban és becsületsértésekben. A Vladimír Meciar vezette DSZM egyik vezető képviselője Olga Keltosova (volt szociális miniszter) feljelentést tett két vállalkozó ellen, akik őt egy kocsmában „szóban inzultálták". A szóváltást a képviselőnő személye elleni durva támadásnak minősítette, kihívta a rendőrséget, és elvezettette a fiatalembereket. A nacionalista Szlovák Nemzeti Párt a magyar koalíció pártjait jelentette fel. Az indoklásban az állt, hogy a magyar pártok és mozgalmak Szlovákia területi egységének megbontására törekednek. A legfelsőbb ügyészség jelenleg vizsgálja az ügyet, ám aligha hoz a magyar pártokra nézve elmarasztaló döntést. A sors furcsa fintora, hogy éppen az a Szlovák Nemzeti Párt tesz ilyen feljelentést, mely annak idején olyan vehemensen és végül sikeresen hadakozott Csehszlovákia területi egységének megbontásáért.
Meciar az idei választási kampány során több komoly hibát követett el, s az általános vélemény szerint már túl van pályafutásának zenitjén. Kampánya jórészt eleve a köztársasági elnök elleni hadjáratra épült: bejelentette például, hogy ha pártja győz, parlamenti vizsgálóbizottságot hoz létre Michal Kovác viselt dolgainak tisztázására. Választási gyűlésein nyíltan a leváltás esetleges módozatairól beszélt, gigantposzterei ugyancsak a köztársasági elnöknek üzentek: a „szlovákkérdés” megoldására csak és kizárólag Meciar képes, egy korábban bejegyzett polgári kezdeményezés neve alatt futó durva akció hátterében teljesen egyértelműen a DSZM állt. Ez a nyílt támadássorozat a köztársasági elnök személye ellen sok Meciar-hívőt eltávolított a mozgalom közeléből. Ráadásul egyre terjed az a vélemény, hogy a már kétszer megbuktatott Meciar nem képes tartós együttműködésre senkivel, s ez óvatosságra inti a szimpatizánsok egy részét is. Riasztóan hatott a negatív kampány, a bombasztikus pénzpazarlás (ingyen sörök, ingyen gulyás és ingyen virsli). Ennek ellenére Meciar még mindig bírja a választópolgárok csaknem egyharmadának bizalmát. Ha újra hatalomra kerül, nemcsak a belpolitikába tér vissza a bizonytalanság korszaka, hanem a külpolitikába is: a DSZM-szimpatizánsok csaknem fele a keleti orientációt tartja kívánatosnak.
A DSZM természetes koalíciós partnerének számít a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt, mely a magyarellenességre épített választási kampányával egyre jobban elszigetelődik a politikai színtéren, ám a szlovákiai társadalom legszélsőségesebb, szinte fasisztoid beállítottságú rétegeiben visszhangra talált.
Koalíciós szempontból nehezen betájolható a szélsőbaloldali programmal jelentkező Ján Lupták kőműves vezette Munkásszövetség, melynek választási listáján fejőnők, kubikusok, szerelők, segédmunkások és bányászok szerepelnek. Politikai szándékaik homályosak, egy biztos: ha bejutnak a parlamentbe, nem fognak a kiszámítható politikai csoportok közé tartozni.
Politikai elemzők nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a Baloldali Blokk bizonyos körülmények közt csatlakozik a Meciar-féle mozgalomhoz, és a kormányra kerülés való részvétel érdekében vele alkot koalíciót. Ennek ugyan ellentmondani látszik a Meciar-mozgalom és a Baloldali Blokk egymással szemben folytatott kíméletlen kampánya, ám a baloldal az elmúlt öt év alatt jó néhány politikai bukfencet hajtott végre, ha érdekei úgy kívánták. Ez az átállás azonban valószínűleg a baloldal kettészakadásához vezetne, és így a kormányalakításhoz szükséges többség hiányában ismét patthelyzet állna elő. Ezért nagyobb a valószínűsége annak, hogy a baloldal inkább megőrzi egységét, s a legnagyobb kormánypárt szerepére jelenti be igényét egy széles koalícióban.
A Vár védője
Michal Kovác köztársasági elnök aligha fog bárkit is kormányalakítással megbízni a három szélsőségesnek számító párt (a DSZM, az SZNP és a Munkásszövetség) vezetői közül. Minden jel arra vall, hogy az elnök továbbra is a jelenlegi koalíciót látná legszívesebben a kormányban – a magyar pártok bevonásával. A szlovák alkotmány elég nagy jogkört biztosít a Vár mindenkori lakójának a kormány létrehozásában, s Kovác minden bizonnyal élni is fog ezekkel a lehetőségekkel. Ha tehát a jelenlegi kormánykoalíció és a magyar pártok elegendő számú szavazatot érnek el egy stabil kormány létrehozására, akkor Meciar valószínű győzelme ellenére sem kap a köztársasági elnöktől megbízatást a kormányalakítási tárgyalások megkezdésére. Biztosnak látszik, hogy Michal Kovác államfő tevékenyen fog részt venni ezekben a kormányalakítási tárgyalásokban, és kihasznál minden lehetőséget a szélsőbaloldali és szélsőjobboldali politikai erők kiszorítására, nem is titkolja nyílt ellenszenvét a Meciar-féle DSZM iránt.
Michal Kovác köztársasági elnök nagyfokú bizalmát élvezi viszont a Demokratikus Unió, mely mint ismeretes, az egyre tekintélyelvűbbé váló Meciar-féle DSZM-ből szakadt ki, s a szlovák politikai élet liberális, szociálliberális gondolkodású egyéniségeit tömöríti (Milan Knazko, Jozef Moravcík, Rudolf Filkus, Roman Kovác stb.), de itt található Csehszlovákia utolsó magyarországi nagykövete, Rudolf Chmel is.
Magyarkérdés
Ha az elnök (és az ország) szempontjából legkedvezőbb változat valósul meg, tehát a jelenlegi kormánykoalíció a magyar pártokkal bővül, az is számos további kérdést vet föl. A szlovák közvéleménynek ugyanis nem lesz könnyű megemésztenie a magyar miniszterek jelenlétét a kabinetben, s a magyar pártoknak sem lesz egyszerű beleélniük magukat egy egész ország irányításának szerepébe, beleértve a döntésekért viselendő teljes felelősséget is. Mégis úgy látszik, hogy a demokratikus szlovák pártok számítanak a magyar pártok nyílt részvételére a kormányban, s a magyar pártok is egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy szükséges a kabinetben a hangsúlyos és nyílt jelenlét. Talán nem fognak leküzdhetetlen akadályt jelenteni a szlovák közvélemény számára megemészthetetlen ún. komáromi dokumentumok követelései sem: a magyar pártok nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a területi autonómia fogalma szerepeljen a kormányprogramban. Mindenesetre, ha valóban ott lesz mindhárom magyar párt a szlovák kormánykoalícióban, megsokszorozódnak lehetőségeik, ami gyökeresen új helyzetet teremt.
Szlovákia a rendszerváltás óta állandóan a keleti és a nyugati fejlődés határvonalán mozgott, sok buktatóval, kerülővel és tévedéssel. Ez most sincs másként. Az elmúlt fél évben az ország ismét Nyugat felé fordult. Néhány nap múlva eldől, hogy ez a fordulat mennyire volt tartós.
(Pozsony)
- Külföld [7]