Bodor Ferenc napjaink iparművészetének közvetett alakítója, az utóbbi húsz év iparművész-növendékeinek nagy hatású szemléletformálója, egyéni, igényes és termékeny publicista. Talán a legtöbbek számára mégis mint barát, ismerős, kolléga marad meg, mert szétzilált és zaklatott világunkban hihetetlenül széles, színes és derűs társasági életet alakított ki maga körül. Könyvtár szakon tanul, majd szabadfoglalkozásúként kipróbálja irodalmi ambícióit. 1973-tól az Iparművészeti Főiskola könyvtárosa, 1986-tól haláláig a Tölgyfa Galéria vezetője. Az Iparművészeti Főiskola könyvtárában sajátos atmoszférát teremtett az olvasószolgálat ellátása közben: rögtön tudta, mi kell az emberének, és adta, de ha kellett, segített bogarászni a katalógusban.
A főiskola nyilvánosságát megteremtő galéria vezetőjeként a hallgatókat hol korholva, hol megtréfálva mindig rendelkezésre állt, és a diplomakiállítások sorra-rendben nyíltak meg. Az üresen maradó időszakokat, ha csak lehetett, a tárgykultúra népszerűsítésére használta fel, nem engedett a szép számmal jelentkező „autonómoknak”, kereskedelmi ajánlattevőknek és az erős támogatókkal, de gyönge mondanivalóval rendelkezőknek. Széles ismeretségi köre és ehhez társuló minőség iránti érzékenysége, az iskola iránti elkötelezettsége hozzájárult ahhoz, hogy a Tölgyfa Galéria és rajta keresztül a főiskola beépüljön a főváros kulturális életébe.
A Tölgyfa Galériában az emlékkiállítás november 11-ig tart nyitva
(Bp. II., Tölgyfa u.–Henger u. sarok)
- Rábeszélő [6]