Skip to main content

Bodor Ferenc (1941–1994)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kiállítás


Bodor Ferenc napjaink iparművészetének közvetett alakítója, az utóbbi húsz év iparművész-növendékeinek nagy hatású szemléletformálója, egyéni, igényes és termékeny publicista. Talán a legtöbbek számára mégis mint barát, ismerős, kolléga marad meg, mert szétzilált és zaklatott világunkban hihetetlenül széles, színes és derűs társasági életet alakított ki maga körül. Könyvtár szakon tanul, majd szabadfoglalkozásúként kipróbálja irodalmi ambícióit. 1973-tól az Iparművészeti Főiskola könyvtárosa, 1986-tól haláláig a Tölgyfa Galéria vezetője. Az Iparművészeti Főiskola könyvtárában sajátos atmoszférát teremtett az olvasószolgálat ellátása közben: rögtön tudta, mi kell az emberének, és adta, de ha kellett, segített bogarászni a katalógusban.

A főiskola nyilvánosságát megteremtő galéria vezetőjeként a hallgatókat hol korholva, hol megtréfálva mindig rendelkezésre állt, és a diplomakiállítások sorra-rendben nyíltak meg. Az üresen maradó időszakokat, ha csak lehetett, a tárgykultúra népszerűsítésére használta fel, nem engedett a szép számmal jelentkező „autonómoknak”, kereskedelmi ajánlattevőknek és az erős támogatókkal, de gyönge mondanivalóval rendelkezőknek. Széles ismeretségi köre és ehhez társuló minőség iránti érzékenysége, az iskola iránti elkötelezettsége hozzájárult ahhoz, hogy a Tölgyfa Galéria és rajta keresztül a főiskola beépüljön a főváros kulturális életébe.

A Tölgyfa Galériában az emlékkiállítás november 11-ig tart nyitva
(Bp. II., Tölgyfa u.–Henger u. sarok)







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon