Peter Fleischmann-nak a nyugatnémet újhullám egyik leghíresebb és legtöbbet vitatott filmjét sikerült megrendeznie 1969-ben. (Egyfilmes embernek mondhatnánk őt, ha eltekintenénk a Hamburgi betegség című utópiától, melyben magzati testhelyzetbe csavarodva hullanak el tömegesen a városlakók.) A Vadászjelenetek egy kis falu fojtóan zárt közösségében zajlanak, hol a bajor kedély máza alatt, az idilli díszletek mögött és között sötét butaság, előítélet, korlátoltság és rosszindulat tenyész, s elképzelni sem tudjuk, merre találna magának kiutat a fortyogó agresszió, ha nem jönne egy más, a másik, hogy magára vonja, vegye a gyűlöletet, s e népet megváltsa emésztő bűneitől. Abram ő, homoszexuális, és most szabadult a börtönből.
Lassan bontakozik ki a negatív megváltástörténet, észrevétlen kis lépések viszik előre, félrekapott tekintetek, elharapott megjegyzések, lesütött szemek s szinte tapintható feszültség jelzi a fenyegető véget. És akkor eltűnik egy kisgyerek. Mi sem természetesebb, hogy a derék falusiak a keresésére indulnak, de miért felfegyverkezve? Igaz, nem annyira valódi fegyverek ezek, hiszen az első kezük ügyébe eső használati tárgyat, a paraszti nép hagyományos termelőeszközeit ragadják magukhoz, hogy kezdetét vegye az alsó-bajorországi hajtóvadászat.
Ha Fleischmann – és Fassbinder ugyanebben az évben bemutatott Digó című – munkája kapcsán egy tradicionális német filmtípus, a Heimatfilm megújítása kerül szóba, óhatatlanul eszünkbe jut a műfaj irodalmi megfelelője és a közel ebben az időben rendezett felső-ausztriai vadászatok. Kroetz színműveinek párja az a színdarab, melyből Fleischmann mozija készült, s melyet a filmbeli „vadat" megszemélyesítő Martin Sperr írt. S mindőjükre egy óriás árnya vetül: Thomas Bernhardé.
November 18-án, pénteken, 18.30
Örökmozgó, (Bp. VII., Erzsébet krt. 39.)
Az új nyugatnémet film című sorozatban
- Rábeszélő [6]