Horn Gyula a hétvégén a hűvösvölgyi Nagy-réten megrendezett munkásjuniálison Bokros Lajos 16 milliója kapcsán arról beszélt, hogy eztán hozzá kell szoknunk a pénzügyi csúcspozíciókban ülők kiemelt fizetéséhez. Ez, figyelembe véve, hogy a munkásjuniálison nemcsak miniszterek és szakszervezeti vezetők vettek részt, hanem – mint egyik napilapunk fotójából kiderül – félmeztelenre vetkezett munkások is, akik (öltözöttségi fokuktól függetlenül) nem igazán rajonganak a pénzügyminiszterért, méltánylandó karakánságra vall.
Az „ösztönös egalitariánus” kormányfő azonban mégsem tudta, vagy akarta teljesen kivonni magát a népgyűlés hatása alól. Sokkal szívesebben beszélgetek ebben a körben, mint a parlamentben, itt még talán meg tudom értetni a szándékomat. Ott ugyanis csak megrögzöttek vannak, itt pedig még meggyőzhető emberek – borongott valahogy ilyenformán Horn.
Míg a végrehajtó hatalom első embere a hűvösvölgyi munkássággal találkozott, addig a törvényhozásé Fadd-Domboriban a Tolna megyei szocialistákkal. Gál Zoltán is panaszkodott: Az utóbbi hetekben az Országgyűlésben romlott a politikai vita stílusa; az ellenzék olyan módon nyúl bizonyos témákhoz, ami már a felelőtlenség határát súrolja. Mindezek ellenére az ellenzék a maga szempontjából nem csinálja rosszul azt, amit csinál. Rosszabb osztályzatot adna viszont Gál a koalíciós frakcióknak, mert kevésbé használják a parlamentet politizálási fórumként.
A szűkszavú fadd-dombori tudósítások arról már nem szólnak, hogy a házelnök hogyan növelné a kormánypárti politizálás hatékonyságát – vagy hogyan javítana a vita stílusán. Kétségtelen, az ellenzékiek nem viselkedtek túlzottan gálánsán akkor, amikor megvonták a még be sem fejeződött amerikai Horn-vizit mérlegét, sem a szlovák–magyar alapszerződés ratifikálásának vitájában. Általában azonban csak megpróbálják a kormány kínálta ziccereket értékesíteni – ez a dolguk. A sarkos fogalmazás pedig az eszközük. Bármennyire is úgy érzik az ország jelenlegi vezetői, hogy (gazdasági) szükséghelyzet van, a (jelenlegi) parlamentarizmus nem teszi lehetővé, hogy megválogathassák az ellenzéküket és meghatározhassák a politikai vita stílusát, irányát, vagy kiigazíthassák annak sajátos szempontjait. Senki nem vitatja Horn jogát arra, hogy jobban érezze magát a juniálisok sörsátrainál, mint a parlamenti patkóban; de a 72 százalékos, igen kényelmes parlamenti többség birtokában az ellenzék magatartásán fintorogni, politizálását durván leszólni, enyhén szólva is ízléstelen. Arra gondolni sem merünk, hogy Horn Gyulában és Gál Zoltánban netán feltámadt a nosztalgia a régi szép idők után, amikor a kormányzati politika sikerét még nem veszélyeztették holmi ellenzéki okvetetlenkedések, amikor a Parlament a mellékelt hirdetés szellemében még „papírból kivágható makett”-ként funkcionált. Amikor ez a hirdetés 1985-ben napvilágot látott, Gál Zoltán az MSZMP KB közigazgatási alosztályvezetője, Horn Gyula pedig frissen kinevezett külügyi államtitkár volt, s valószínűleg egyiküknek sem volt semmi gondja a parlamenttel.
- A hét hordaléka [6]