Annak ellenére, hogy már jó két éve lehetőség van az egészségügy területén is közhasznú társaságok (kht.) létrehozására, az első ilyen társaságot csak a múlt héten alapította meg a dombóvári önkormányzat és a Rolicare Egészségügyi Szolgáltató Rt. Az is igaz viszont, hogy a törvényalkotó a kórházprivatizációban aligha szánt kulcsszerepet e társasági formának. A kht. közhasznú – a társadalom közös szükségleteinek kielégítését nyereséges vagyonszerzési cél nélkül szolgáló – tevékenységet rendszeresen végző jogi személy. Üzletszerű gazdasági tevékenységet a közhasznú tevékenység elősegítése érdekében folytathat; hiába az adómentesség, mert a társaság tevékenységéből származó nyereség nem osztható fel a tagok között, azt minden esetben a közhasznú cél megvalósítására kell fordítani – rendelkezik a Ptk.
Ria, Ria, Galantéria!
A szigorúnak tűnő szabályozás láttán nem meglepő, hogy a profitérdekelt magánvállalkozások mindeddig nem siettek kht.-ket alapítani. Így annál különösebb, hogy a Rolicare Rt., a szerteágazó tevékenységével az egészségügy teljes területét lefedő Rolitron-csoport tagja, az őt érő éles támadások ellenére makacsul kitartott a kht.-alapítás mellett.
A cégcsoport az egészségügy teljes átszervezését célzó ambiciózus tervezetét, az úgynevezett Egészségügyi Menedzsment Rendszert (HMS) még 1993-ban a kormány elé tárta. A tervezet akkor még a 480 milliós alaptőkéjű Hi-Care Kereskedelmi és Befektetési Kft.-t jegyezte fővállalkozóként. De a gáláns ajánlat fényét emelendő, már ekkor szerepelt társvállalkozóként a „példamutató hazai egészségügyi menedzsment tapasztalatokkal bíró” Rolicare és a „világszínvonalú hazai informatikai megoldásokat garantáló” Rolitron – mindkettő a Rolitron-cégcsoport tagja. Nem kevesebbet vállaltak, mint hogy az általuk készítendő, az egyes kórházak testére szabott racionalizáló-optimalizáló tanulmány nyomán az intézmények éves kiadásaik 8-15 százalékát spórolhatják meg. A cégcsoport a megtakarítás realizálása érdekében meg is szervezte volna a kórház új működési rendjét, s a kórházak menedzselését is teljes felelőséggel átvállalta volna. Ellenszolgáltatásként csupán a kórházak évi összkiadásának 5 százalékát kérte volna – előre.
A HMS a megtakarított – ezek szerint „nettó” – 3-10 százalék racionális felhasználására is ötletet adott: ebből alakítson a racionalizáló cégcsoport és az immár racionálisan működő kórház tulajdonosa, az önkormányzat (51-49 százalékos tulajdoni arányban) „angol mintára” egy úgynevezett partner kórházat, mely majd különleges színvonalú ellátással nyereséget termelhet tulajdonosainak. Mindezt szerződésben rögzítették volna. Magyarán, míg a Rolitron-csoport 1993-as „optimalizáló” tanulmánya a kórházaknak közvetlenül az alapellátásba visszaforgatható megtakarítást nem ígért, addig a cégcsoport számára elősegíthette volna a „tőkekímélő” és kockázatmentes tulajdonhoz jutást.
Úgy tűnik azonban, az önkormányzatok akkor még óvatosak voltak; így a cégcsoport csak a Szent Imre Kórházzal állapodott meg partner kórház kialakításában.
Hálófonás
Az 1995-ben kidolgozott HMS már kapcsolódik a Horn-kormány által elfogadott egészségügyi cselekvési programhoz: a kórházak esetében az egészségügyben kialakítandó közhasznú társaságokra épít. Célja az 1993-asnál grandiózusabb és őszintébb, egy alternatív (nem állami irányítású, csak részben központi finanszírozású, részben magán menedzsmentű, majd később vegyes tulajdonú), integrált (négyszintű: háziorvos, ambuláns szakellátás, fekvőbeteg-ellátás, idősgondozás), országos kiterjedésű, szabványos működésű egészségügyi ellátó hálózat kiépítése. E koncepció jegyében átvennék az ország különböző területein működő kórházak teljes menedzsmentjét, majd ezen intézményeket egységes hálózatba szerveznék. A Rolicare jegyezte tanulmány azzal számol, hogy a kórházak kiadásainak túlnyomó részét ezután is az Országos Egészségpénztár állja majd, ugyanakkor a magasabb színvonalú szolgáltatások értékesítésével – egyre nagyobb arányban – kiegészítő forrásokat vonhatnak be.
A nagyratörő elképzeléseket számosan fanyalogva fogadták. Mikola István, a Magyar Kórházszövetség elnöke egyenesen úgy vélte, hogy a közhasznú társaságok bújtatottan profitorientáltak, s valójában nemhogy nem csökkentik, de éppenséggel növelik az egészségügy költségeit. (Népszabadság, június 6.)
Az ő kritikája még elüthető lenne azzal, hogy az érdekvédelmi szövetségek eleve a fennálló viszonyok konzerválásában érdekeltek, és iszonyodnak a változásoktól. Elképzelhetetlen számukra, hogy a kiadások lefaraghatók. Ráadásul Mikola a Rolitron-csoport egykori orvosigazgatójával, Lépes Péterrel sincs túl jóban; 1990-ben – mint állítják – ő fúrta ki a Kórházszövetség elnöki székéből.
Felszámolás után
Ám egy interpellációban Kis Gyula, a HMS-t egykor állítólag melegen támogató MDF egészségügy-politikusa is frontálisan támadta a Rolicare kht.-s privatizációját. A képviselő szerint az önkormányzatok és a cég között megkötendő társasági szerződések a kórházakra nézve számos előnytelen kitételt tartalmaznak. Egyrészt az 5-5 millióval létrehozott társaságok csúcsvezetésébe, a munkáltatói és munkaadói jogokat birtokló három ügyvezető közé az önkormányzat csak egy tagot delegálhatna, míg a vállalkozás kettőt. Ha a kht. más társasággal egyesül, vagy más társasági formába alakul át, „a végelszámolás után visszamaradó teljes vagyont a Rolicare és az önkormányzat között törzsbetéteik arányában, tehát fele-fele módon kell felosztani”. Így a kht. felszámolása után a magáncég megkaparinthatja az eddig az önkormányzat tulajdonolta kórház vagyonának a felét. Az ellenzéki honatya főleg azt nehezményezte, hogy miközben nem történik komoly tőkebefektetés, hisz az 5 millió egy megyei kórház 2-3 napi működési költségeit fedezi, addig az aránytalan szerződések előnyeit csupán a Rolicare élvezheti.
Szabó György népjóléti miniszter rávilágított, hogy Kis tévedett, szó sincs arról, hogy az önkormányzat tulajdont vinne a kht.-be, azt ugyanis csupán az intézmény működtetésére szervezik.
A miniszter válaszát 158 igen, 67 nem, 28 tartózkodó szavazattal elfogadták. A tartózkodók mindegyike kormánypárti volt: 17-en az MSZP, 11-en az SZDSZ soraiból; a két párt egy-egy képviselője, Donáth László és Mádai Péter pedig nemmel voksolt. A 10 orvosi végzettségű szocialista képviselő közül hárman nem szavaztak, hárman tartózkodtak, négyen (köztük Csehák Judit) nyomták az igen gombot. A kormánypárti honatyák „bizonytalan átszavazása” talán annak köszönhető, hogy a miniszter számos kényelmetlen részletre nem adhatott megnyugtató választ.
Darázsfészek
Mindenekelőtt Lépes Péternek, a Népjóléti Minisztérium (NM) 1994. december 1-jén kinevezett helyettes államtitkárának és a Rolitron-csoportnak korábbi szoros kapcsolata vált mára kényessé. Bár Lépes valóban annál a Rolicare-nél dolgozott, amely kidolgozta a kórházmenedzselési rendszert, de amint a minisztériumnál munkába állt, minden kapcsolatát felszámolta régi cégével – mondta Szabó György. Sőt, a miniszter, Lépessel egyetértésben, az összes Rolicare-rel kapcsolatos ügyből kizárta.
Elgondolkodtató mégis, hogy ha a kht.-alakítás ennyire egyszerű és nagyszerű, s számos potenciális egészségügyi befektető köröz a magyar piacon, akkor miért csak a Rolicare próbálkozik ezzel a módszerrel. A know-how mellett nem játszhat-e ebben szerepet a cégcsoport felső kapcsolata?
Tény, maga Lépes is elismerte, hogy régi cége visszavárja. És ma sem rejti véka alá jó véleményét az önmaga által is csiszolgatott HMS-ről: bízom benne, hogy ez egy jó megoldás.
Lépes tehát az NM gyógyító-megelőző ellátásért felelős államtitkára lett. De az sem elhanyagolható körülmény, hogy a Rolicare főtanácsosa az NM hajdani személyzetise, Belső László. (Világgazdaság, június 16.)
Lépes és a Rolicare rosszakarói tudni vélik, hogy a kilátástalan helyzetű kórházak leváltással fenyegetett vezetőinek és a mind szegényebb önkormányzatoknak tett ajánlatok mellett a Rolicare ügynökei nem felejtik el megemlíteni „nagykutya” barátaikat sem. A szűkülő lehetőségek mellett az egyre élesedő versenyben az intézményeknek élet-halál kérdése az évente kérelmezett befogadó nyilatkozatok megszerzése, amelyekkel az Egészségpénztár vállalja a finanszírozásukat.
Lépes és a miniszter többször is cáfolta, hogy a Rolicare jogosulatlan előnyt élvezne. A helyettes államtitkár egykori cége elnökéhez fordult, hogy tiltsa meg munkatársainak a rá való hivatkozást. A mintegy 140 önkormányzati tulajdonú kórházban erről azonban mit sem tudnak.
A cégtelevény haszna
A kívülálló számára nehezen követhető a szövevényes Rolitron-csoport felépítése is. A cégcsoport stratégiai és finanszírozó vállalata a Közép-Kelet-Európai Egészségügyi Befektetési Rt. Holding. A Rolitron nevet viszont már 1972-ben bejegyezték. A cég a kezdeti kisipari évek után a 80-as években már orvosi műszereket, művesekészülékeket, irodatechnikai berendezéseket gyártott és forgalmazott. Bár többször átalakult, új társaságokat alapított, a cégcsoport élén ma is Rózsahegyi László villamosmérnök áll.
A Rolitron a Tétényi úti kórházban (jelenleg Szent Imrének hívják, s ez a Rolicare társa a partner kórház kialakításában) 1988-ban felépítette az ország első magántulajdonú egészségügyi intézményét, a Rolitron Művese Állomást. Ekkor Lépes a Tétényi főigazgatója volt.
A művese-vállalkozás sikeres, mára már 9 állomásuk van, ám ezek már az Eurocar Rt. szervezeti keretei között működnek.
A csoport gombamód szaporodó és átalakuló cégei tanácsot adnak, integrációs szolgáltatásokat nyújtanak, oktatnak, foglalkoznak informatikával, rendszertervezéssel is. Tavaly ősszel megszerezték 11 kórház teljes gyógyszer-, kötszer-, alapanyag-, orvosisegédeszköz-ellátását is. A kórházakkal kötött szerződéseikről keveset tudni, a szerződő felek titoktartást fogadtak (a cégcsoport egyébként is sokat ad az őt övező csöndre – nem szívesen nyilatkozik, s ha igen, azt rögtön vissza is vonja), az azonban majdnem biztos, hogy a szerződés 10 évre szól és a kórházak hó elején fizetnek, egyben. Mindenesetre a cégcsoport a biztos megrendelésekkel a háta mögött megalakította saját gyógyszerkereskedelmi társaságát is, a Spiro-PharmaLine-t. A konkurencia és a beszállítók monopóliumtól tartanak, a csoportot a tb pénzének forgatásával vádolják.
A Lépes és munkatársai által kidolgozott HMS-tanulmány hosszasan sorolja a betegek, az önkormányzat, a kórházi vezetés és a dolgozók lehetséges hasznát, de a Rolicare-t homályban hagyja, így csak találgathatunk. A széles profilú cégcsoport szándékában állhat biztos piacot szerezni különféle vállalkozásainak, de az sem zárható ki, hogy a Rolicare mára letett a kényelmes, a tb-finanszírozta tulajdonszerzésre kifundált partner kórház koncepciójáról.
Persze, még az is megtörténhet, hogy a nagyívű próbálkozás megmozgatja az egészségügy állóvizét.