A tévéreklámokból jól ismert élelmiszer-ipari multinál (a nevét nem írjuk le, mert az alkalmazottak, akikkel beszéltünk, rettegnek a retorzióktól, a külföldi vezérigazgató pedig nem kívánt nyilatkozni) az üt-választás maga nem keltett nagy izgalmakat. Három nagy üzemegységénél három különböző konföderációhoz tartozó szakszervezet uralja a terepet, egyik helyen MSZOSZ-es, a másik, a legnagyobb létszámú helyen autonóm, a harmadikon ligás. Az egységek üzemi tanácsa mindhárom helyen homogén. A vállalati csúcs-üt-ben a különböző konföderációk képviselői az egységek létszámának arányában kapnak helyet.
Vakságra, süketségre és némaságra ítélt érdekképviselet
A vállalat teljes tevékenységi köre megmaradt, de a foglalkoztatotti létszám a felére csökkent, mióta a multi kezébe került, s a leépítéssel egybekötött átszervezés négy éve folyamatos. A nőket küldték el főképp, budapesti gyáregységükben korábban egyharmad volt a férfiak aránya, ma kétharmad. A pénzt az itt dolgozók az átlagosnál jobbnak tartják: nincs 30 ezer Ft alatti kereset, hála a délutáni 22%-os műszakpótléknak, a hétköznapi 50%-os, a szombat délelőtti 100%-os és a szombat délutáni–vasárnapi 120%-os túlóradíjnak. (A Léthatáron Alapítvány számítása szerint 30 ezer Ft egy kétgyerekes család létminimumának 42,2%-a.)
A kollektív szerződés háromhavi alapbérnyi végkielégítést biztosít azoknak is, akik három évnél kevesebbet dolgoztak a vállalatnál, noha a Munka Törvénykönyve erre a kategóriára nem ír elő ilyen kötelezettséget, a létszámcsökkentés kínjait tehát nagyvonalú fájdalomcsillapító enyhíti.
Viszont a menedzsment semmiféle adattal nem szolgál a dolgozói képviseletnek, beleértve a béradatokat is, minden adatot vállalati titoknak minősít. A dolog odáig ment, hogy a részvénytársaság közgyűlése határozatot hozott: az rt. felügyelőbizottságának egyharmadát a társasági törvény szerint ugyan a munkavállalók közvetlenül választott képviselői alkotják (esetünkben ez egyetlen személy, mivel az egész fb háromtagú), de ezt a helyet nem töltheti be szakszervezeti vezető vagy üt-tag. Sőt, aki egyszer fb-tag volt, az három évig nem választható meg szakszervezeti vezetővé és üt-taggá. Ráadásul az egy szem – erősen korlátozott körből kikerülő – munkavállalói képviselőt is az rt. igazgatótanácsa választja ki végső soron a dolgozók közvetlen választása során legtöbb szavazatot nyert három személy közül. A szakszervezeti vezetők hiába kifogásolták a szerintük törvényellenes korlátozást, a menedzsment kierőszakolta, hogy az fb a részvényesek közgyűlésének határozata szerint álljon fel. A Beszélő érdeklődött az Igazságügyi Minisztériumnál: megengedi-e a társasági törvény a munkavállalók felügyeleti jogának effajta nyirbálását. Gadó Gábor főosztályvezető azt válaszolta: nem. Ha az üt a Cégbírósághoz fordulna, az érvénytelenítené az rt. közgyűlésének ismertetett határozatát. Kérdés azonban, hogy az üt ezt megteszi-e. Egyelőre a tulajdonosi testületet győzködik, s beérték azzal, hogy nem írták alá a dolgozói képviselet választásának szabályzatát. (Ettől függetlenül a képviselőt megválasztották…) A szakszervezetek – az állandó létszámcsökkentéssel sarokba szorítva – azt a sikerüket féltik, amit mégis elértek: ha a bérekbe nem is tudnak beleszólni, ha nem is láthatják át a vállalat gazdálkodását és eredményét, meg tudták őrizni egyetértési jogukat szociális kérdésekben, s megőrizték a vállalat szociális ráfordításait és létesítményeit is.
Kiegyenlítődés
A két éve a Láng-holding többségi tulajdonába került Állami Nyomda demokrata-ligás szakszervezeti elnöke, Burics Attila nem kért akkora diszkréciót, mint előző történetünk szereplői. Ő és egész szakszervezete a tavaly privatizált Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalkozás (SZÜV) nyomdájának bekebelezésével lett az Állami Nyomda alkalmazottja, s nem érzik úgy, hogy jól jártak volna a gazdacserével. (A tulajdonosváltás rejtelmei éppen a múlt heti HVG-ben olvashatók.) Holott az, amit ők és gépeik tudnak, az nagy jövedelmet hozott az egyébként gyengélkedő SZÜV-nek, és nagy jövedelmet hoz az Állami Nyomdának is. Az ÁVÜ úgy döntött, hogy az MRP-szervezet nem vásárolhatja meg a nyereséges nyomdát, az alkalmazottak az új tulajdonossal, az immár Láng-féle Állami Nyomdával viszont a korábbinál sokkal kedvezőtlenebb kollektív szerződést örököltek 1994-ben. S ezt nem feledteti az a nagyvonalú parti, amelyet az új tulajdonos a fúzió alkalmával a dolgozóknak rendezett. A SZÜV kebelében például a túlóra pótléka 150% volt, az Állami Nyomdában viszont hétköznap 80%, vasárnap pedig 120%. (Ami azt illeti, jobb, mint az élelmiszer-ipari multinál.) Az órabérek a régi SZÜV-ösök szerint gyöngék – most emelték néhány kilépéssel fenyegetőző, több szakmával is rendelkező gépmesternek 300 Ft-ra – addig 240 Ft volt. A betanított asszonyok 140 Ft-os alapórabért kapnak. Kedvezőtlenebb a felmondási idő és a próbaidő is. S hogy a SZÜV-ből jött, jobbhoz szokott ligásoknak az új kollektívben se lehessen túl nagy szavuk, arról tettek az üt-választás sajátos vállalati szabályai. Az Állami Nyomdának van egy 120 főt foglalkoztató modern gyáregysége Pásztón, s 1995 márciusában a vállalat saját újságjában (felelős kiadó a vezérigazgató) még azt írták, hogy Pásztó megrendelést is önállóan szerez magának. Májusra azonban hirtelen kiderült, hogy Pásztó egyáltalán nem önálló, az ottani vezetőknek semmiféle munkáltatói jogkörük nincs, vagyis az ottani takarítónőket is Budapesten veszik fel, következésképpen nem állíthat fel saját üt-t. Viszont, hogy Pásztó mégse maradjon képviselő nélkül, a régi maszatos üt és a menedzsment úgy döntött, hogy az új, 9 tagú üt-be mindenképpen be kell szavazni 3 pásztói jelöltet. A helyi választási bizottság – elnöke az MSZOSZ-es nyomdaipari szakszervezet régi állami nyomdás vezetője – elfogadta a szabályt: csak az a szavazólap érvényes, amelyiken nincs megjelölve hatnál több budapesti jelölt. Ligás csak Pesten van, a ligás szavazók tehát kénytelenek voltak az üt-be MSZOSZ-es, azaz régi állami nyomdás tagokat választani, s az MSZOSZ-es pásztóiak is szavaztak hat-hat budapestire. (Nyilván nem ligásra, vagyis régi SZÜV-ösre, akiket nem is ismernek, s akik roppant kényelmetlenek mind a vállalatvezetésnek, mind az MSZOSZ-eseknek.) A Demokratikus Ligát ráadásul a többi konföderáció kiszavazta az Országos Választási Bizottságból is, nem nagyon remélik tehát, hogy kifogásaiknak helyt adnak. (Van még, nem is egy. Például Pásztón a szavazásnál és a szavazatszámlálásnál nem volt ligás ellenőrzés.) A Beszélő ebben az ügyben is megkérdezte a megfelelő minisztérium – a munkaügyi – szakmai véleményét. Herzog László helyettes államtitkár, bár hangsúlyozta, hogy egyedi jogvitába a minisztérium semmiképpen sem kíván beleszólni, azt mondta, hogy az üt felállításának ez a módja nem felel meg a Munka Törvénykönyvének. A Munkaügyi Bíróság a választást bizonyára megsemmisítené. Többszörösen kisebbségben – mint a Ligából kivált kisebbik Liga szakszervezete, mint volt SZÜV-ös – Burics azért szívós. Jelöltjeik ugyan nem kerültek be az üt-be, de megkapták a szavazatok 20%-át, reprezentatívok tehát. Először is bírósághoz fordulnak az üt-választás megsemmisítéséért, és addig is mint reprezentatív szakszervezet új kollektív szerződést kezdeményeznek.