Majesté!
Allerdurchlauchtigster Grossmächtigster Imperator!
Allergnädigster Kaiser und Herr!
N* kormányzósági székhelyen él egy bizonyos Kukac Mátyás.**
* És Sárbogárdi Jolán stílusában ír (Nappali Ház IX, 1997/2., pp. 89–90), akárcsak1
** Pavlovits Tamás, Pompeji VII, 1996/3–4., pp. 219–252. „Sajnos a szintén ott levő Kótay Mercedessel csak pár üdvözlő szót tudott váltani, ami szinte nem volt elég a történtek gyors elmeséléséhez, ezért »repetát« határoztak el, de Maci addig is mélyen megnyugodott, hogy Edina rendben van végre a kerékvágásával, melynek hangot is adott, s hogy szeretne esküvőn tanúja lenni.
– Ez kölcsönös. –
Súgta Edina pukkadásig.
Miután elfogyasztották üdítőjüket és az ízletes krémkávét, még megnézték az előadás szép folytatását, majd a kellemes élménnyel tarsolyukban egymást átkarolva mentek haza.” (A test angyala , Pécs: Jelenkor, 1997, p. 57.)***
*** És csakugyan közömbös („nézd [,] fiam”), hogy Gábor Miklós legújabb önéletrajzi kötetében azt szedik, hogy „Lawrence Olivier” (helyesen: Laurence Olivier), „Gerard Philippe”**** (helyesen: Gérard Philipe) és „Audry Hepburn” (helyesen: Audrey Hepburn)? A könyv nem betűkből áll? A műveltség számára közömbös a magyar alaktan szétpofozása, a magyaros idomatizmusok és kollokvializmusok helyettesítése idegenszerű, tahó barbarizmusokkal és műveletlen hiperurbanizmusokkal? Karl Kraus nak miért volt szabad? És miért nevetséges a tény, hogy valaki – olykor – tréfál és önparodizál? És miért is nem Kosztolányi, Illyés és Zolnai Béla „nyelvőrsége” jut eszünkbe? Miért Agyalágyula? És mit szóljunk azokhoz a széllelbélelt sehonnaiakhoz és komisz, cudar csirkefogókhoz, akik szemrebbenés nélkül leírják, hogy „sem nem” (azaz: „se nem + nem”…)? És „államférfija” „államférfia” helyett, és „vej” (alanyesetben) „vő” helyett… Nem indokolt a honfibú?
**** Arról nem is szólva, hogy az Osirisnél a minap megjelent Hayden White-válogatás amúgy is rémes előszavában lenyomtatott mintegy ötven francia szóból mintegy negyven hibás (fordította és a fordítást ellenőrizte: Braun Róbert). Kedvencem a „becsület” szó új francia megfelelője, az „ honetete ” (így). Korunk találmánya: a műveletlen értelmiségi.*****
***** Az se rossz azért, hogy „une reecriture radical de l’histoire contemporain” (!!!), meg „long duree” (!!!) (pp. 11–14): vajon mit csinálnak egy ilyen könyvkiadóban – amelyet szerzői megválasztása miatt már bírált egy ismert hölgyfutár, dr. Torgyán képviselő –?2 Nyilván dekonstruálják a helyesírást.******
1 „– Hogyan lettél zeneszerző?
– Úgy, hogy mintegy másfél évtizednyi zenetanulás után elkezdtem komponálni.
– Volt-e valamilyen különleges okod arra, hogy ezt a pályát választottad? [Érdekes igemód- használat a mellékmondatban.]
– Talán az, hogy a zene segítségével különösebb megerőltetés nélkül tudok információkhoz jutni és információkat továbbítani.” (Pálinkás György interjúja Weber Kristóffal: „A város nem sajt”, Jelenkor XL, 1997/6, p. 608.)3
2 Nagyon tetszik, hogy a Café Bábel huszonkettedik számában (1996/4) a floppylemez összekutyulása következtében Karsai György tanulmányához jegyzetként, elegánsan keretbe tördelve közlik a szerző egy másik lapban megjelent, a tárgyhoz nem tartozó cikkét (tkp. színikritikáját, pp. 15–29). Olvasta valaki a szerk.-ben a szöveget? S ha igen, ez mit jelent?
3 „Tudom, hogy mi következik, unom is, úgyhogy nem sok minden inspirál az írásra. De unalmamban továbbra is az írásra fogok ráfanyalodni.”4 (Spiró György nyilatkozata, Kritika, 1997/6, p. 14.)
4 Peter Engelmann középvacak könyvének (Hegel: filozófia és totalitarizmus , Budapest: Osiris, 1997) fordítója azt hiszi, Louis Althusser németül írt könyvet Das Kapital lesen címmel, holott azt már magyarra is lefordította a hetvenes években Gerő Ernő (!), akit5
5 anno meglátogatott a „körültekintő reformóvatosságot” (szó szerint) a lobogójára véső történettudós, akitől minden különösebb megerőltetés nélkül az alábbi információt nyerte: „…1948- ban Sztálintól azt az információt kapták [minden különösebb megerőltetés nélkül, mint Beethoven], amit NEM VOLT MÓDJUKBAN KONTROLLÁLNI, hogy három-négy éven belül kirobban a harmadik világháború.” (Berend T. Iván: A történelem – ahogyan megéltem, Budapest: Kulturtrade, 1997, p. 191.)
****** Helyesen: honneteté – une réécriture radicale de l’histoire contemporaine – longue durée.6
6 Karl Löwith Világtörténelem és üdvtörténet c. klasszikus művének magyar fordításába (Budapest: Atlantisz, 1997) is beszüremkedett a neomagyar újságnyelv egyik jellegzetes szégyenfoltja, a többes szám megszűnése: „Hegel konzervatív tanítványainak »viaszba, gipszbe és rézbe« kell mintáznia [helyesen: mintázniuk] azt, amit a mester »carrarai márványba« vésett” ( op. cit ., p. 74). A parlamentben is halljuk: „a pártoknak meg kell »értenie«, hogy… [!]” És némely magyar nyelvészek már megint az ún. idegen szavak miatt aggódnak!… Miközben a morfológiánk – a nyelv szíve-vére – szét-elfolyik… És dr. Kukac biztosan megkérdi majd: „honnét tudja kend, mi a helyes? Mit még hogy? Mittű ollyan magabiztos? Mér meg ollyan nyeevtan? Minek ettől magyar-e?”
- Kultúra [6]