Skip to main content

Beszélő folyóirat, 7. szám, Évfolyam 2, Szám 7

Peer Krisztián: Szegényszag

Eörsi István: Globál

Eörsi János: „A kérdések nagyon bonyolultak”

Nagy Sándor szocialista képviselővel Eörsi János beszélget

Csontos László - Király Júlia - László Géza: Elfajzott-e a pénzügyi rendszer?

Kőszeg Ferenc: 1956: a magunk képére formált forradalom

Ruff Tibor: Átvilágítatlanul

Elena Stefoi: Kitörni a bűvös körből...

Frunda Györggyel Elena Stefoi beszélget

Lakatos Attila: Elitváltás: a Romániai Demokratikus Konvenció nagy kísérlete

Horia R. Patapievici: A gyilkosok közöttünk élnek

: Gh. Ursu emlékére

Gheorge Ursu: A XIII. Kongresszus

Jancsó Miklós: A Nagy Bumm… sőt, a Nagy Reccs

Beck Tibor - Germuska Pál: 1965 kronológiája

Bori Erzsébet: Húsz óra, meg a többi

: 1965-ben készült játékfilmek

: Díszszemle, 1965. április 4.

Közvetítés a budapesti Dózsa György útról

Pór Edit: „Nemkívánatos jelenségek” és „ellenséges megnyilatkozások” a sajtóban II.

: Márton László Jacob Wunschwitz igaz története című könyvéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor

Kalmár Melinda: Lukács és a koegzisztencia

(1956–1960)

: Beszélgetés Jeles Andrással

Galántai Zoltán: A tudomány álma

Sipulusz [Tamás Gáspár Miklós]: Levél VII. Sándor cárhoz

Tamás Gáspár Miklós: Írjatok a börtönbe

Bozóki András - Rogán Antal: Poszthumanista alapvetések / Szabadság és közösség

(Domány András): Tisztelt Beszélő!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon