Skip to main content

1965-ben készült játékfilmek

Vissza a főcikkhez →


Butaságom története (Keleti Márton)
Fény a redőny mögött (Nádasi László)
Gyerekbetegségek
(Kardos Ferenc)
Háry János (Szinetár Miklós)
Húsz óra (Fábri Zoltán)
Iszony (Hintsch György)
Játék a múzeumban (Bán Róbert)
A kőszívű ember fiai I–II. (Várkonyi Zoltán)
Nem (Révész György)
Az orvos halála (Mamcserov Frigyes)
Patyolat akció (Fejér Tamás)
Szegénylegények (Jancsó Miklós)
Szentjános fejevétele (Novák Márk)
Szerelmes biciklisták (Bacsó Péter)
Tilos a szerelem (Rényi Tamás)
A tizedes meg a többiek (Keleti Márton)
Tízezer nap (Kósa Ferenc)
Vízivárosi nyár (Fábir Zoltán)
Zöldár (Gaál István)





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon