Nyomtatóbarát változat

Kossuth és Petőfi Rádió, 1965. április 4. vasárnap, 9 óra 55 perc

Keményen, messze szárnyalóan szól a dísztéren a vezényszó, s a rádió, a televízió szerte az országban mindenüvé elviszi az üzenetet. Budapesten, hazánk fővárosában minden készen áll az ünnepi díszszemlére. Felszabadulásunk 20. évfordulóján az egész ország szíve dobbanása itt lüktet a téren. A szemle kezdetéig hátralévő néhány percben pillantásunk most megpihen azon a gyönyörű szobron, amellyel nagy nemzeti ünnepünkön gazdagodott fővárosunk. Vlagyimir Iljics Lenin ércbe öntött alakja áll itt a téren, s az ő tanításainak szellemét idézi minden, ami ünnepen és hétköznapon a mi hazánkban történik. Gyönyörű ez az alkotás. A 18 méter magasra emelkedő pilon, amely a párt erejét és legyőzhetetlenségét jelképezi, és a szobor, amely, úgy tűnik, mintha élne. Hazánk mai ünnepére eljöttek hozzánk barátaink is. Már megjelent a díszemelvény mögötti téren Mikoján elvtárs, a SZU küldöttségének tagjai közül, Malinovszkij marsall társaságában.

Kádár János és Dobi István elvtársak kíséretében foglalják majd el helyüket a mellvéden. Ott van a többi baráti ország küldöttségvezetője: Emil Bodnaras a román, Zsivko Zsivkov a bolgár, Alexander Rankovics a jugoszláv, Ottokar Simunek a csehszlovák delegáció vezetője, valamint az MSZMP politikai bizottságának tagjai, a Magyar Néphadsereg vezetői és a főváros dolgozó népének képviseletében Sarlós István, a tanács vb-elnöke. Az április 4-i díszszemlék jól bevált hagyománya, hogy az időjárás sohasem hagy minket cserben. Most is ragyogóan süt a nap. A hosszú téli hónapokat végre a tavasz színei váltják fel, körülöttünk a természet zöldbe, virágba borult. A színes derű, az életerő gazdag áradása varázslódik ide a térre az április 4-i díszszemlével is, és mint mindig, most is a tavaszt hozzák magukkal fiatal katonáink.

(Kürtszó.)

Riporter: Három kürtös a vigyázz jelet fújta, ez azt jelenti, hogy megérkezett Czinege Lajos vezérezredes honvédelmi miniszter gépkocsija a Hősök terére. És most a díszszemle parancsnoka gépkocsijával tiszteletadást teljesítve a honvédelmi miniszter elvtárs elé megy. A zenekar a Rákóczi-indulót játssza, miközben a miniszteri gépkocsi a díszhadosztály arcvonala előtt megáll. A díszszemle parancsnoka jelentést tesz.

(Az induló megszakad.)

Káladi: Vezérezredes elvtárs, Káladi József vezérőrnagy díszszemleparancsnok jelentem, hazánk fölszabadulásának 20. évfordulóján a Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek díszegységei díszszemlére felsorakoztak.

(Induló folytatása.)

Riporter: A honvédelmi miniszter elvtárs a jelentés meghallgatása után elindul, és tisztelegve elhalad a felsorakozott alakulatok arcvonala előtt. A dísztribün középvonalában az első üdvözlési pontnál megáll, és üdvözli a téren felsorakozott egységeket.

(Az induló megszakad.)

Czinege: Jó napot, elvtársak!

A katonák kórusban: Erőt, egészséget, vezérezredes elvtárs!

Czinege:
Üdvözlöm önöket hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján.

A katonák:
Hajrá, hajrá!

(Induló folytatása.)

Riporter: Az egyesített zenekar a Rákóczi-indulót játssza. Zúg a hajrá. (A háttérben zúgás.) A miniszter elvtárs gépkocsija közben nagy sebességgel robog végig a téren, a díszszemle parancsnokának kocsija néhány méter távközben követi. A második számú üdvözlési ponthoz közelednek. Ez ugyan mikrofonunktól távol esik, hiszen a tüzérek és harckocsizók az Ajtósi Dürer sor torkolatában sorakoztak fel, a tér hangosítása azonban nagyszerűen sikerült, és bármily messze is van az üdvözlési pont, a honvédelmi miniszter elvtárs amikor ezeket az egységeket köszönti, az üdvözlő szavak a hatalmas téren mindenütt kitűnően hallhatók.

(Az induló megszakad.)

Czinege: Jó napot, elvtársak!

A katonák kórusban:
Erőt, egészséget, vezérezredes elvtárs!

Czinege:
Üdvözlöm önöket hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján!

A katonák:
Hajrá, hajrá!

(Induló.)

Riporter: A két gépkocsi most visszaindul a díszemelvény felé. Míg ideérkeznek, néhány szót arról, hogy az emelvény mellvédjét igen egyszerűen, nagyon szépen dekorálták. Az árbocon a piros- fehér-zöld zászló. Középütt kiemelkedik népköztársaságunk bronzba öntött címere. A mellvédet körülölelik aszparágusszal díszített begóniák. Lent a mellvéd talapzatánál örökzöld és hortenzia. Ez minden dísz, amely éppen egyszerűségében megkapó. Magával ragadó a két oldaltribünön a zászlók erdeje, a népek összefogását, testvériségét, barátságát hirdeti ez a dísz. Most, amikor a díszszemle után a miniszteri kocsi visszaérkezik a térre, hatalmas erővel zúg a hajrá. A két gépkocsi most megkerüli a díszemelvényt. Mialatt a honvédelmi miniszter elvtárs kiszáll gépkocsijából és felmegy a díszemelvény mellvédjére, Káladi József vezérőrnagy gépkocsija itt áll meg középütt, a felsorakozott csapatokkal szemben. A díszszemle parancsnoka most érkezik ide, közben Czinege elvtárs elfoglalja helyét az emelvényen. A téren újabb vezényszó hangzik.

Káladi:
Díszszemle láb-hoz! Díszszemle pihenj!

Riporter:
12 harsonás a Kossuth-díszjelet fújja.

(Harsonaszó.)

Vezényszó: Díszszemle, vigyázz! Fogadás középről, tiszte-legj!

Himnusz.

(Közben díszsortűz.)

Riporter: A téren néma csend ült, a katonák szobormozdulatlansággal, a több tízezres vendégsereg kalaplevéve hallgatta a Himnusz akkordjait. Csak a házak ablakszemei remegtek a díszössztűz erejétől. Csak a madarak röpködtek riadtan a liget rügyet bontó fái felett. Gondolatébresztő volt a kép. Húsz esztendővel ezelőtt fél éven át hazánk földjén tombolt a háború. Hányszor remegtek meg akkor az emberszívek az ágyúdörejek nyomán; mint a félő madár, hányan és hányan hagyták el a megszokott otthont és kerestek menedéket, biztosnak vélt oltalmat? 1945. április 4-e, térképünkön a nyugat-magyarországi határszélen utoljára egy kis település ébredt a szabadságra. Nevét azelőtt nem emlegették; ma már történelmünk szimbóluma: Nemesmedves. A falu közepén márvány emléktábla áll; rajta négy szó: Szabadság, Jog, Kenyér, Béke. Magyarországon itt fejeződött be a II. világháború. Öreg ember emléke így őrzi: Egy hétig égett a falu, szalmafedeles házainkat gyufával gyújtották fel a fasiszták. Ha még egy napig itt vannak, egyetlen ház nem maradt volna épen, talán egyetlen ember sem életben. Aztán egyszer csak eltűntek a németek, s akkor az oroszok azt mondták: most már nincs mitől félnetek, lássatok munkához. Tavasz volt. Otthagytak a falunak egy szürke lovat, mi ezzel a lóval szántottuk fel először magunknak a határt, az egykori Batthyány- birtokot. A falu közepén az egyik leégett ház üszkös romjait nem építették újjá: oda rózsakertet ültettek, s a rózsatöveket Japánból Hirosima lakói küldték emlékeztetőül. Háború, Hirosima, Béke, Rózsakert. Vigyázzunk a rózsákra! Hadd idézzem a költő néhány sorát: Szólok is a komoly tekintetű munkásoknak: jól markolják meg a kalapácsot, és sújtsanak az embervért szívó ezerkarú polipra. A parasztoknak azt mondom: vigyázzanak a gyújtogatókra, nehogy valami gazember csóvát dobjon a hajló szőke búzára. A külügyminisztereknek is szólok: legyen már végre foganatja az egyszerű emberek akaratának. A hadvezéreket emlékeztetem: puskaropogásnál sokkal szebb a rigófütty. A tudósoknak azt mondom: ne bombát csináljanak az atomból, de zúzmarás kemény teleken melegítsék a dermedt földgolyót. Kiáltok a költőknek: énekeljenek szüntelenül, és legyenek a világ lelkiismerete! Igen: a világ lelkiismerete szólal naponként mostanában a vietnami gyermekekért, a legázolt falvakért. A világ ezen a tavaszon emlékezik arra, hogy úrrá lett a fasizmus felett, hogy legyőzte a háború erőit, és ma megint háborús tűzfészek riogatja az emberiséget a Csendes-óceán partjainál. Az elmúlt húsz esztendő alatt többször robbant a világban a háború fenyegető tüze, de a békeszerető erőknek összefogása mindannyiszor elfojtotta. Erő kellett hozzá és elszánt akarat. A szocializmus erői és az emberiség jobbik felének akarata. Ezért olyan fontos nekünk, hogy tettre kész hadsereg őrködjék álmaink felett, hogy húsz esztendő verejtékes alkotásait erős karok védjék mindenkor.

Még néhány pillanat, és megkezdődik a díszszemle.

(Fel, fel, vitézek a csatára… című induló.)

A dobos század most ért ide a díszemelvény elé, és mögöttük feltűnt a magasabb díszelgő egységek parancsnoksága. Földnek szegezett csillogó karddal tisztelegnek. Tiszti egyenruhák, tiszti rangjelzések; a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hallgatói vonulnak el előttünk. A zubbonyokat kitüntetések díszítik, katonaiak, de láthatunk Munka Érdemrendet is. A Néphadsereg továbbtanuló parancsnokai ők. A tányérsapkák alól kemény tekintetek szegeződnek a tribünökre, a napfény visszacsillan az aranyozott díszövekről, amelyeknek csatját népköztársaságunk címere ékesíti.

Újabb egység érkezik. A tányérsapkák jelzéséről is látni: repülők. És ideértek a lövészek. Első alakulatuk díszruhában vonul el. Zárt gallérú zubbonyban, lovaglónadrágban és fekete csizmában. Talán a lépések keményebb dobbanása is érezteti ezt, fegyverük automata karabély, szuronnyal. Szuronyt szegezve feszes vigyázzmenetben vonulnak. A lövészek második díszzászlóalja ruházatában is híven tükrözi azt a fejlődést, amelyet a korszerű haditechnika megkövetel. Olívzöld ruházat, amelynek szabása nem akadályozza a szabad mozgást. Lábszárvédős bakancsuk hajlékony gumitalppal készült, amely jobban ellenáll az időjárás viszontagságainak, és jóval könnyebb az elődeinél. Valamennyi lövész géppisztolyt szorít a melléhez. Modern, ívszáras, nagy tűzerejű fegyvert. Elismerő taps köszönti őket. Szól ez egyrészt a fegyelmezett díszmenetüknek, másrészt a modern ruházatnak és felszerelésnek.

A Belügyminisztérium karhatalmi díszzászlóalja tiszteleg most a díszemelvény előtt. A kezekben itt is géppisztoly. A sorokat mintha kimérték volna, oly tökéletesek. Hadd köszöntsünk soraikban egy fiatal katonát, aki egyidős a szabadsággal, aki ma ünnepli 20. születésnapját, Thurzóci Ferenc karhatalmistát.

A munkásőrök díszelgő egységének ruházata csak színében tér el a lövészekétől. Mint megtudtuk, a 11. sorban menetelők valamennyien szocialista brigádtagok, a legfiatalabb munkásőr 19 éves, a legidősebb 57, közöttük 189 szocialista brigádokban dolgozik, 88 pedig kiváló dolgozó. Méltók arra, hogy ők képviseljék a díszszemlén a legfiatalabb fegyveres erőt, a munkásőrséget.

(Lökhajtásos gépek zaja hallatszik.)

Megremeg a lég; a néphadsereg légierejének díszelgő kötelékei húznak el a fejünk felett mélyrepülésben. Ezüstösen csillognak a gépek, középütt a közepes hatósugarú bombázók sugárhajtású vadászok kíséretében repültek el. Minden tekintet őket követi, és elismeréssel adóz a pilótáknak, akik a Dózsa György út tengelyén itt repülnek szédítő sebességgel. Sugárhajtású vadászgépek rajai repültek egymást követve. A kötelékben repültek olyan pilóták is, akik nem egyszer szálltak már fel, hogy határsértő repülőgépeket elfogjanak vagy szándékuktól eltérítsenek.

(A háttérben állandóan hangzik a zenekar.)

Több tízezer méter magasságban is megoldják feladatukat. Egyaránt képesek a földi és a légi ellenség megsemmisítésére. A szovjet repüléstechnika legmodernebb gyártmányait láttuk.

Látványos légi bravúrt hajtott ebben a pillanatban végre a szuperszonikus vadászok pirosra festett utolsó köteléke. A három gép itt, a dísztribün előtt hirtelen a magasba csapott, és meredek emelkedésben, szinte rakétaként tűnik el a szemeink elől a kék égben. Néhány másodpercig csak a hajtómű vörös lángsugarát láttuk, csak a morajló légtömeg kísérte szédítő mutatványukat. De ne csak a pilóták nagyszerű felkészültségét dicsérjük, kedves hallgatóink, hanem azokat a mérnököket és technikusokat is, akik mindig a legnagyobb fokú lelkiismeretességgel készítik elő repülésre ezeket a harci eszközöket.

Az április 4-i díszszemlén most első ízben vesznek részt a szárazföldi csapatok kis és nagy hatótávolságú rakétái. Önhordó rakéták ezek, lánctalpas járművekre szerelték kilövőállványzatukat, kezelőszemélyzetük a jármű belsejében foglal helyet. Kilövőállásukat ily módon könnyen változtathatják, együtt harcolhatnak a többi csapatrészekkel. Ezek a fegyverek a haditechnika legújabb vívmányai közé tartoznak, alkalmasak olyan célpontok leküzdésére, amelyeket sem a légierő, sem a hagyományos tüzérség nem képes megsemmisíteni.

A most felvonuló ezüstös szivartesteket már ismerősként üdvözölhetjük itt a katonai felvonuláson. A légvédelem rakétaegységei gördülnek el előttünk, terepjáró gépkocsik állványon vontatják a rakétatesteket. Az ellenséges repülők elleni harcnak a legmegbízhatóbb eszközei. A repülőgépek sebességét lényegesen felülmúlják, ezért a leggyorsabb repülőgépet is utolérik, sőt a sztratoszférában is képesek egyetlen lövéssel a cél megsemmisítésére. A rakéták berendezése bonyolult elektronika, irányítórendszerük korszerű, megbízható. Nagy mennyiségű robbanóanyag szállítására alkalmasak, és azért a cél mellett robbanva is megsemmisítik az ellenséges gépeket.

Ismét olyan fegyverek következnek, amelyek bizonyítják, fegyveres erőink a legkorszerűbb haditechnikával rendelkeznek. Feltűntek a harckocsik. Élen a zászlós parancsnoki jármű, mögötte ugyancsak három oszlopban az újdonságnak ható úszó harckocsik. Ezek a lánctalpas acéltestek képesek arra, hogy a Dunához hasonló folyókon néhány perc alatt átkeljenek gyalogsági tűzben is. Fegyverzetük az ellenség páncélozott tűzeszközeit szárazföldről vagy vízről egyaránt képes leküzdeni. Nagy gyorsasággal mozognak terepen és vízen úszva egyaránt. Komoly harci erőt képviselnek ezek a kétéltű harckocsik. Most nagyobb méretű, széles testű, nagy súlyú harckocsik dörögnek át a tribünök között. Ágyúcsöveik messzire merednek előre. Ugyancsak a legkorszerűbb gyártmányok a haditechnikában. Infratechnikájuk biztosítja az ellenséges célok éjszakai leküzdését is. Kétsíkú lövegstabilizátora lehetővé teszi a mozgásból történő pontos célzást és tüzelést. Nyílásainak hermetikus zárhatósága és a levegő szűrését biztosító készülék megóvja a kezelőket az atomfegyver robbanása következtében fellépő sugárzástól, valamint a mérgező gázoktól. Itt dübörögnek hármas oszlopban ezek a félelmetes páncélkolosszusok.

(Zúgás, morajlás.)

A tribünök közönsége még nem mozdul helyéről, hiszen még mindig a látottak hatása alatt áll. Ismerősök, barátok egymáshoz fordulva beszélik meg, milyen nagyszerű látványban volt részük ezen az ünnepen. Pártunk és kormányunk vezetői ott állnak a dísztribünön, a külföldi delegációk vezetőinek társaságában. A dísztribün mellvédje alatt pedig már sorakoznak az itt elvonult alakulatok parancsnokai, akiket majd vezetőink is üdvözölnek, ezzel is kifejezve elismerésüket a kitűnő felkészülésért, az erőt és fegyveres erőink egységét dokumentáló díszszemléért. Akik itt álltunk, és akik országszerte a tévé képernyője előtt szemlélték ennek az ünnepi aktusnak minden mozzanatát, azokat bizonyára eltölti az a jó érzés, hogy a húszéves szabadságot a magyar nép fiai minden ellenség ellen képesek megvédeni.

Elvonultak már az irányjelző katonák is. A dísztribün előtt sorakozó harsonások magasba lendítik most majd a kis zászlóval díszített kürtöket, és mint ahogy ők jelezték a díszszemle kezdetét, most ugyanők intonálják a záróakkordokat.

(Kürtszó. A díszszemle lefújása.)

Kedves hallgatóink, helyszíni közvetítést adtunk fegyveres erőink díszszemléjéről, a budapesti Dózsa György útról.

Rögzítette a Szabad Európa Rádió monitoring-részlege.

• Beszélő évek – 1965