Skip to main content

Beszélő évek – 1965

Pór Edit: „Nemkívánatos jelenségek” és „ellenséges megnyilatkozások” a sajtóban II.


A „hibás nézetek és a hibák forrásai” elleni harc alakulásáról biztosan csak annyit tudunk, ami az Élet és Irodalom akkori főszerkesztőjének, Nemes Györgynek az Agitációs és Propaganda Osztály számára fogalmazott, magyarázatként is szolgáló jelentésében olvasható: „…Az írók egy részében van egy olyan igény, hogy általánosítható jelenséget ne a hagyományos riport formájában írjanak meg, hanem a novella és a riport közötti műfajban, ami azt jelenti, hogy írásukban nem konkrét személyről van szó, több helyen tapasztalt jelenséget általánosítanak… A legtöbb kifogás az ilyen novella-rip

Díszszemle, 1965. április 4.

Közvetítés a budapesti Dózsa György útról


Kossuth és Petőfi Rádió, 1965. április 4. vasárnap, 9 óra 55 perc

Keményen, messze szárnyalóan szól a dísztéren a vezényszó, s a rádió, a televízió szerte az országban mindenüvé elviszi az üzenetet. Budapesten, hazánk fővárosában minden készen áll az ünnepi díszszemlére. Felszabadulásunk 20. évfordulóján az egész ország szíve dobbanása itt lüktet a téren. A szemle kezdetéig hátralévő néhány percben pillantásunk most megpihen azon a gyönyörű szobron, amellyel nagy nemzeti ünnepünkön gazdagodott fővárosunk.


1965-ben készült játékfilmek


Butaságom története (Keleti Márton)
Fény a redőny mögött (Nádasi László)
Gyerekbetegségek
(Kardos Ferenc)
Háry János (Szinetár Miklós)
Húsz óra (Fábri Zoltán)
Iszony (Hintsch György)
Játék a múzeumban (Bán Róbert)
A kőszívű ember fiai I–II. (Várkonyi Zoltán)
Nem (Révész György)
Az orvos halála (Mamcserov Frigyes)
Patyolat akció (Fejér Tamás)
Szegénylegények (Jancsó Miklós)
Szentjános fejevétele (Novák Márk)
Szerelmes biciklisták












Bori Erzsébet: Húsz óra, meg a többi


Ezennel beismerem, és közben lesül a bőr a képemről, hogy mostanáig nem láttam Fábri Zoltán híres filmjét, a Húsz órát. Olvastam persze Sánta Ferenc riportregényét, ismertem mind a szereplőket, tudtam, kit játszik Páger, kit Szirtes vagy Görbe János, és az ezerszer látott képek alapján egész jeleneteket, beállításokat lettem volna képes elmesélni a legapróbb részletekig. De mire elég nagy lettem ahhoz, hogy beüljek valami retrospektív vetítésre, vagy akár a televízió elé, a Húsz óra fénye már igencsak megkopott.

Beck Tibor, Germuska Pál: 1965 kronológiája


1965. jan. 5. A szovjetunióbeli németek visszakapják 1941-ben elvett állampolgári jogaikat, de a Volga-vidékre való visszatelepítésükről nem intézkednek.

1965. jan. 27.
A Csehszlovák KP KB határozatot fogad el a gazdaságirányítási rendszer reformjáról.

1965. jan. 29.
L. I. Brezsnyev háromnapos látogatásra érkezik Budapestre.

1965. február
Csoóri Sándor Iszapeső című szociografikus kisregényét közli a Kortárs. A szovjet követség tiltakozására Csoórit egy év szilenciummal büntetik.

1965. febr.





Jancsó Miklós: A Nagy Bumm… sőt, a Nagy Reccs


Fekete lyuk. Igen, a fekete lyuk. A fizikusok tudják, be is bizonyítják: van néhány a mi saját világegyetemünkben. Hát még az én saját különbejáratomban!

’65. A teljes sötétség.

Volt? Van.

Nézem ezt a négy-öt oldalt. Révész Sándor küldte. Nézem, nem hiszek a szememnek (jó, lapos hasonlat, mi?). Ezek mind akkor történtek? Abban az évben? Johnson meg Vietnam. Az amcsi repülők ezredik bevetése. És tiltakozás a háború ellen az egész világon? És a szarok első titkárrá teszik Csaut?






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon