(Domány András)

Nyomtatóbarát változat

Lassan már röstellkedem, hogy felvágósnak látszom, és eljátszom dr. Del Medicót – de mit csináljak, ha zavarnak a tárgyi hibák? A Garton Ash-interjúval kapcsolatos levelemmel ellentétben, amelynek közzétételét kifejezetten szeretném, ezt a mostanit önökre bízom, és talán elég, ha az érintetteknek megmutatják.

Kedves Beck Tibor és Germuska Pál, akik az 1963-as év eseménynaptárát összeállították! Belegondoltak-e abba, hogy ha 1963. február 16-án az ukrán ortodox egyház metropolitáját bocsátották volna szabadon szibériai száműzetéséből, akkor ő miért ment volna Rómába? Abba a Rómába, amely számos ortodox főpap szerint ma is ellenség – lásd a pannonhalmi „Róma– Moszkva csúcstalálkozó” meghiúsulását!

Valójában – és ez igazán könnyen kitalálható – Joszif Szlipij lvovi érsek-metropolitát, későbbi bíborost, az 1946-ban az egész Szovjetunióban betiltott és erőszakkal az ortodoxiába beolvasztott ukrán görög katolikus egyház vezetőjét engedték szabadon, miután XXIII. János pápa személyesen Hruscsovnál emelt szót az érdekében. Így már természetes, hogy a Vatikánt választotta lakhelyül, ha már otthon nem élhetett. Bár majdnem 100 évig élt, azt már csak utódja, Miroszlav Ivan Lubacsivszkij bíboros-érsek érte meg, hogy Ukrajnában – bár mindmáig súlyos konfliktusok közepette – újraszülethetett a görög katolicizmus, vagyis a Rómával egyesült, de a keleti rítust követő egyház.

Tisztelettel

Domány András
Magyar Rádió

• Visszabeszélő