Skip to main content

Tisztelt Beszélő!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Lassan már röstellkedem, hogy felvágósnak látszom, és eljátszom dr. Del Medicót – de mit csináljak, ha zavarnak a tárgyi hibák? A Garton Ash-interjúval kapcsolatos levelemmel ellentétben, amelynek közzétételét kifejezetten szeretném, ezt a mostanit önökre bízom, és talán elég, ha az érintetteknek megmutatják.

Kedves Beck Tibor és Germuska Pál, akik az 1963-as év eseménynaptárát összeállították! Belegondoltak-e abba, hogy ha 1963. február 16-án az ukrán ortodox egyház metropolitáját bocsátották volna szabadon szibériai száműzetéséből, akkor ő miért ment volna Rómába? Abba a Rómába, amely számos ortodox főpap szerint ma is ellenség – lásd a pannonhalmi „Róma– Moszkva csúcstalálkozó” meghiúsulását!

Valójában – és ez igazán könnyen kitalálható – Joszif Szlipij lvovi érsek-metropolitát, későbbi bíborost, az 1946-ban az egész Szovjetunióban betiltott és erőszakkal az ortodoxiába beolvasztott ukrán görög katolikus egyház vezetőjét engedték szabadon, miután XXIII. János pápa személyesen Hruscsovnál emelt szót az érdekében. Így már természetes, hogy a Vatikánt választotta lakhelyül, ha már otthon nem élhetett. Bár majdnem 100 évig élt, azt már csak utódja, Miroszlav Ivan Lubacsivszkij bíboros-érsek érte meg, hogy Ukrajnában – bár mindmáig súlyos konfliktusok közepette – újraszülethetett a görög katolicizmus, vagyis a Rómával egyesült, de a keleti rítust követő egyház.

Tisztelettel

Domány András
Magyar Rádió













Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon