Skip to main content

A XIII. Kongresszus

Gheorge Ursu

Vissza a főcikkhez →


Ólompalotatér
Kátránypalotatér
Fönt ólom az ég
kátrány
Gyilkos ködben úsznak el a felhők
egy élettelen bolygó fölött
a végleges és végletes invázió után
Óloműrhajók
Kátrányűrhajók
Állják el
a be és kijáratot
tér és idő között
Betiltják a percek vonulását
be molekulák mozgását
a levegőben
Győzők és legyőzöttek
Kintiek és bentiek
Sárból és agyagból, fényből és bársonyból
Egyhangúlag, egyöntetűen
sugároznak
egy hullámhosszon
éljent, hurrát, hozsannát neki
a nagyobbnak, az erősebbnek
itt és most csiricsáré parádé
a letűntek, az eljövendők, most és mindörökké
És örökkétig. Ámen.

(1984. november)



























Megjelent: Beszélő folyóirat, 7. szám, Évfolyam 2, Szám 7


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon