Skip to main content

Írjatok a börtönbe

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő minden olvasója ismeri a kínai demokratikus ellenzék vezető alakjának, a gondolatszabadság hősének nevét: Vej Csing-seng a név, amelyet mindannyiunknak örökre meg kell jegyeznünk.

Vej előző, tizenöt esztendei börtönbüntetésének kitöltése után most újabb tizennégy éves fegyházadagját fogyasztja.

Érdeklődjetek hogyléte iránt, küldjetek jókívánságokat, lehetőleg képeslapon. Vej Csin-seng címe:

Wei Jingsheng
Jidong No. 2 Prison
Nanpu kaifaquiu
Tangshan, Hebei province 063305
People’s Republic of China

Kérjétek Vej Csing-seng szabadon bocsátását Csiang Cö-min úrtól, a Kínai Népköztársaság elnökétől, a KKP főtitkárától; az ő címe:

President Jiang Zemin
Zhongnanhai
Beijing 1007001
People’s Republic of China

Angolul vagy kínaiul írjatok, röviden, és minél többen. Köszönjük.





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon