„Az építészet a formák rendszerbe szedésével rendet teremt, letisztult szellemi alkotást hoz létre: a formákkal érzéseinkre hat, plasztikai élményeket vált ki, a kialakított kapcsolatrendszerrel mély visszhangot ébreszt bennünk, hiszen olyan rend mértékét adja meg, melyet a világegyetem rendjével összhangban levőnek érzünk. Amikor szellemünk irányát és szívünk lüktetését meghatározza, megérezzük a szépséget.”
Le Corbusier
„Az álmok értelmezésük szerint valósulnak meg.
Ez az ébrenlétre is érvényes.”
Mezei Árpád
Ezerkilencszázötven és ötvenöt között a franciaországi Ronchamp-ban Le Corbusier megépítette a modern építészet máig legnagyobb hatású épületét. Szentkirályi Zoltán szerint „a ronchamp-i zarándokkápolna az építés »poézisének« olyan lehetőségeit tárta fel, mely fordulatot hozott a XX. század építészetében. Ez a határkő, ameddig az építészet történeti időszaka tart. Ami utána következik, az már napjaink építészete.”
Ezerkilencszázötvenöt óta nem lehet úgy templomot tervezni, építeni, mintha Ronchamp nem épült volna fel. A ronchamp-i templom „az egyenes-derékszög elvre épülő építészet” (Mezei Árpád) utáni Le Corbusier-i életmű csúcsa. Bán Ferenc jól tudta-tudja ezt. A Varjúlaposra tervezett templom terve – nem tudom, mennyire tudatosan – tiszteletadás a ronchamp-i építőnek.
A mű, amelyről mostan szó van, egy kicsi kápolna. Alapterülete mintegy száz négyzetméter, tömege sem éri el a kisebb családi házak méretét. Kicsinysége ellenére monumentális. Szerkesztése fegyelmezett és feszes. Szoros rokonságban áll a román kori centrális templomokkal és a tizennyolcadik századi nagy franciák, Etienne–Louis Boullée és társai műveivel. „Az építészet nem tűri a fecsegést” – írja a szerző magáról.
Az épület két fő tömegből és az összekapcsoló átmeneti részből áll. Az egyik elem alaprajza három egymás melletti négyzet. Jobbról balra, lépcsősen emelkedő tömeg, a legmagasabb tetején a „toronysisakkal”. A templomtér fő tömege egy ellipszis alapú, egyenes tengelyű, ferde metszésű csonka kúp. Az összekapcsoló elem vízszintes tengelyű, négyzet alapú, fél csonka gúla. A belső térben pontosan követhető e három geometriai elem áthatása mint az építészeti formálás alapvető eszköze. Ívelt és szögletes kubusok harmonikus együttélése, kontrasztok és kiegyenlítődések, sorolás, ritmus, szimmetria és aszimmetria.
Az épület az építészettörténet azon műveinek sorába tartozik, melyekről – kicsit pongyolán – azt szokták mondani: „nagy szobrászati tudással, formázó készséggel készültek”. Magam pontosabbnak és az építészeti megfogalmazáshoz közelebb állónak érzem annak a ténynek a rögzítését, hogy az épületnek öt (vagy több) homlokzata van. Az épületet méretei, körüljárhatósága, plasztikussága ugyanakkor mégis szoborszerűvé teszik. Tömegének kontúrja, összemetsződései minden képzeletbeli lépésről, minden nézőpontból finoman változva, más-más képet mutatnak.
A „toronysisak” éleivel és átlóival megrajzolt kocka. A zömök, zárt tömegen egy könnyed, áttört jelzés, a „kocka rehabilitációja” (Beszélő, 2000, március) irányában tett gesztus.
Le Corbusier a régi helyén, korábbi templomok megmaradt köveiből építette templomát. Az ívelt, monolit vasbeton tetővel korának legkorszerűbb technológiáját alkalmazta. Bán épületének meghatározó formáját az Alföldön máig élő, ősi technológiával, helyszínen található anyagok felhasználásával épített épületként tervezte. Földbe ásott fa, cölöpökre font vessző, váz közé döngölt, tapasztott vályogfal, úgynevezett vert fal, fehérre meszelve. (A monolit vasbeton szerkezetnek is ez az építéstörténeti előzménye.) Fedése a szerkezettel és a gondolattal teljes összhangban fazsindely.
A templomtér fala szinte teljesen tömör, azt a védelmet és biztonságot sugározza, melyet látogatói elvárnak tőle.
A felületek dísztelenek, csak a forma, az anyag és a fény létezik. A szószéket és a felette – a perspektívát erősítendő – ferdén elhelyezett keresztet, takart, periszkópszerű nyíláson keresztül érkező fény világítja meg. A templomtér a tető síkjában kialakított, szerkezeti gerendákkal osztott kereszt alakú nyíláson át kap misztikus megvilágítást.
A templom tervei 1993–95 között születtek, Bágyi István fiatal, lelkes, varjúlaposi katolikus pap felkérésére. A megrendelő tartózkodással fogadta a vázlatokat, de a tanyasi emberek, a templomot majdan használó hívők egyértelmű, egységes kiállása a terv mellett meggyőzték őt a koncepció helyességéről. A pap korai halála az épület felépítését megakadályozta. Így a fontos mű oly sok más, papíron maradt tervvel együtt csak kevesekhez jut el. Ezért tartottam fontosnak felhívni rá az olvasó figyelmét.
„Most azért, mivelhogy az Úr választott téged, hogy néki szent házat építs: légy erős és készítsd meg azt.” Krónika I. könyve 28. 10.