„Egy épületnek érzékeltetnie kell, mi mozgatta meg korát!”
Jean Nouvel
A homo sapiens a barlang használatbavételével fejlődése szempontjából döntő lépést tett. A barlang fix pont a természeti környezetben, általa a környező térség meghatározhatóvá válik. A szilárd barlang védelmet jelent a természeti környezetből származó veszélyek ellen, és ez a biztonság a személyiség kialakulását alapvetően befolyásolja. A belső, üres tér lehetővé teszi az absztrakt gondolkodás, az elvont ideák kialakulását. Kialakul az üres és a határolt, a jobb-bal, az elöl-hátul és az idő fogalma, az irányok, a távolság, az évszakok meghatározása. „Az olyan sajátos ideális mértani fogalmak, mint az egyenes vonal, a természeti környezetben nem alakulhattak ki.” A készen talált barlang az építészet ősformája. Egyszer és mindenkorra meghatározta a kint és bent fogalmát. A barlang a természeti környezettel szemben transzcendens, sok esetben szakrális világ.
A körülhatárolt irtás a művi építészet kezdete, kísérleti terepe. Az irtás tudatos, ember által kialakított tér. „Az irtás abban különbözik a barlangtól, hogy benne az üresség mint célkitűzés szerepel, és így az irtás üressége közelebb áll az abszolút ürességhez, a térhez, mint a barlangé.” Az elkerített irtás (templum, temenosz) kívül van a természeti világon, fokozott mértékben transzcendens világ.
A kerített irtás közepén megépített selter, kunyhó, a barlanggal egyenértékű tér. A barlang és a selter belső tere üres és belül van. A kerítésen kívül maradó tér, a természeti környezet (növények, állatok, állandóan változó fény, hőmérséklet, zaj), zsúfolt és kívül van. (Az idézetek helye, ahol mindezekről részletesen olvashatnak: Mezei Árpád: Építészelméleti könyvecske, N&n, Budapest, 1996.)
De hol van a selter és a kerítés közötti tér? Ez a tér is transzcendens-e, mint a barlang és az irtás? Megváltozik-e az irtás transzcendens tulajdonsága, ha egy selter épül a közepére?
Véleményem szerint a tér ezen részének elválaszthatatlan jellemzője a kint és bent közötti átmenet, a köztes lét. A tér ezen része sem nem természeti, sem nem transzcendens. A köztes térrel – az írás további részében megmaradok ennél a megfogalmazásnál – kiegészült a kint és bent párosa, befejeződött az alapvető építészeti terek kialakulása. Ami azóta történt, minden sokszínűsége, a variációk végtelen száma, a bekövetkezett változások ellenére, nem változtatott ezen a hármas egységen.
Milyen változások történtek? A belső tér és az azt határoló kétfelületű sík egyre inkább a racionalitás irányába mozdul el, az építészet optimalizál. Célja a belső tér maximalizálása és a tömeg minimalizálása.
Az irtást körülvevő kerítés sokszor töredékes, hiányos, a térfal jelzésszerű megfogalmazása gyakori. Itt a legnagyobb változás azonban az, hogy – a kerítés és ezen belül a köztes tér – nem csak természeti környezettől, hanem épített, városi szövettől választ el. Az a meglátásom, hogy az előbbi változások úgy hatottak, hogy felerősítették és kizárólagossá tették a köztes tér transzcendens jellegét.
Az építészet története az építészetet a tér és a tömeg művészeteként vizsgálja. Szentkirályi Zoltán az építészeti korok jellemzőit nem stílusukkal, hanem térformáikkal határozza meg. „A tömegnek szükségszerűen vele járó tere van, ugyanúgy, ahogy a vele ellentétes üres térnek is sajátos tulajdonságai vannak.”
A továbbiakban megkísérlem felvázolni a köztes terek néhány jellemzőjét és – a teljesség igénye nélkül – a lehetséges variációkat.
A köztes tér kizárólag a térfejlődés, a kint és bent közötti kapcsolattartás szempontjából vizsgálandó. A funkció nem elválaszthatatlan jellemzője a köztes térnek. Egyik példa a görög templom (i. e. VII–VI. sz.) egyik alaptípusa. A kettős, bővített alaprajzi elrendezésű templomoknál a naosz bejárati oldalán kialakított tornác (pronaosz) és a hátsó tornác (opiszthodomosz) teljesen azonos építészeti kialakítással, de eltérő funkcióra készült.
A köztes tér akkor is létrejön, ha a kerítés csak jelzésszerűen határolja le
(Stonehenge, Salisbury, Anglia, i. e. 3200–1600). Az épületet körülvevő oszlopsorok is ilyen határai az átmeneti térnek, néha több rétegben is (dipterosz).
A köztes térnek a méret nem meghatározó jellemzője. A görög és római városok struktúrája meghatározható mint egymáshoz köztes terekkel kapcsolódó épületek rendszere. Sulyok Miklós hívta fel a figyelmemet arra, hogy egyes északolasz városokat ma is ez jellemez. Magam is részesültem ebben az élményben Torinó árkádjai alatt.
A köztes terek végtelen variációja miatt szükségesnek tartom az elhelyezkedésük szerinti osztályozást. A köztes tér különböző fajtái általában nem sterilen, önállóan jelentkeznek egy-egy épületen, több térforma együttes alkalmazása a gyakori. A variációk keveredése, áthatása is sűrűn előfordul.
A hosszú felvezetés után megkísérlem az olvasó által is ismert épületekkel plasztikussá tenni gondolatmenetemet. A válogatásban a földrészek, kultúrák, korok, stílusok „összevisszasága” szándékos.
„ALSÓ” A köztes tér az épület vagy épületrészek alatt van: árkád (Palazzo Ducale, Velence, 1340–XV. sz.), kapu (Kormányzó palota, Uxmal, Mexikó, VIII–IX. sz.), lábon álló ház (Le Corbusier: Villa Savoye, Poissy, 1929–1931), oszlopsor (Bernini: Szent Péter tér, Róma, 1656–1667), előtető (L. Calini, E. Mountuori és mások: Termini pályaudvar, Róma, 1947), tető (Jean Nouvel: Kulturális és Kongresszusi Központ, Luzern, Svájc, 1992–1999).
„FELSŐ” A köztes tér az épület vagy épületrészek felett van: tető (Renzo Piano: Kulturális Központ, Nouméa, Új-Kaledónia, 1992–1998), terasz (F. L. Wright, F. C. Robie: House – Vízesés ház, Bear Run, Illinois, 1936), lépcső (Palladio: Villa Rotunda, Vicenza, 1567–1591), tetőterasz (R. Meier, Bridgeport Center, Connecticut, 1984–1989), kémények „tere” (Chambord, Kastély, 1523–1535), tetőfelépítmények (A. Gaudí: Milá-ház, Barcelona, 1905–1907), a gótikus támívek közötti tér (Székesegyház, Reims, 1211–XIV. sz).
„KÖZBENSŐ” A köztes tér az épület kontúrján belül van. Horizontális: átrium (Michelozzo: Palazzo Medici, Firenze, 1444–1459), belső udvarok (Esterházy-kastély, Fertőd, 1760), gangos ház (budapesti bérházak), vertikális: loggia (L. I. Kahn: Indiai Egyetem, Ahmedabad, India, 1962–1974), lyukas ház (J. O. von Spreckelsen: Grand Arche, Paris, 1982–1983), központos (Shoei Yoh: Observatory Tower, Kosugi, Tojama, Japán, 1990–1992). A közbenső köztes tér emblematikus példáját dolgozza ki H. Hollein: „Vulcania” épületegyüttesében, ahol az „átrium” a földben van
(St. Ours-les-Roches, Auvergne, Fr. 1994–2001).
„BUROK” A köztes tér egy épület kontúrján belül van, belül a térben: ház a házban (az Archigram csoport munkái a hatvanas-hetvenes évekből, vagy E. A. Fukoaka: Acros Building, Japán, 1989–1995). Szélsőséges megvalósítása a ház a házban modellnek Christo Reichstag-csomagolása (Berlin, 1971–1995). Itt a köztes tér nullára zsugorodik, de ott van.
„KÖRBEN” A köztes tér az épület körül van. Lehet részleges is, például csak elöl: erődítés (templomvárak: Székelyderzs, Prázsmár, Ilyefalva, Kisselyk, XIV–XVII. sz.), palánk, kerítés, vizesárok, cinterem (a protestáns templom körül fekvő, fallal kerített temető, Kalotaszeg).
„TÉRBEN” A köztes tér a térben van: Bernard Tshumi épületszobrai (1982– 1990) a párizsi Vilette-ben. A 120 méteres négyzetrácsos háló metszéspontjain elhelyezett 42 épület erőterében elképesztő dinamikájú köztes tér feszül. Mint már mondottam, egyszerre, egy épületen többféle köztes tér is lehet: a Vilette-beli épületecskék egyenként is tobzódnak a lehatárolt vagy jelzett köztes tér valamennyi lehetőségének bemutatásában.
A köztes térrel kapcsolatban a Lázár–Reimholz mesterpáros karakteres álláspontot fogalmazott meg a Siemens-irodaházban. (A mű figyelemreméltó értékeit az Új Magyar Építőművészet 1999/6. számában méltatja Kovács Ágnes, tárgyához illő felkészültséggel és odafigyeléssel.)
A Siemens-irodaház köztes tere a Hungária körúton autózó számára megtévesztő. Első látásra az a benyomásunk, hogy a tér a köztes terek „KÖRBEN” csoportjába tartozik. Besétálva a helyszínre tapasztaljuk, hogy itt „ALSÓ” szituációval találkozunk. Ez a tér öt oldalán zárt, csak egy oldala nyitott. Ez a tér egy árkád. Mint korábban említettem a tér jelzésszerű határa teljes értékű. A köztes tér zártsága azt jelenti, hogy az épületet közvetíti kifelé, a határon túli városi szövet felé. A Siemens-épület aktív.
A Lázár–Reimholz mű közvetlen dialógust folytat Jean Nouvel párizsi épületével (Fondation Cartier, 1991–1994). A két együttesben a köztes tér elhelyezkedése teljesen azonos, de Nouvelnél a köztes tér nyitott, ezáltal a külső, városi teret közvetíti az épület felé. Nouvel épülete befogadó.
A Siemens „hideg, elvont” mondja R. P. Elvontságát hosszasan tárgyaltam. Hidegsége számomra simogató, kellemes hűvösség.