A határon túli magyarságot, minden kétséget kizáróan, manapság az úgynevezett státustörvény körüli viták foglalkoztatják leginkább. Mivel a kettős állampolgárság kérdése több oknál fogva is keresztülvihetetlennek bizonyult, ettől az okmánytól várjuk, ha nem is a magyar állampolgárral való egyenjogúsításunkat a kulturális, gazdasági és szociális, netán politikai jogok összessége területén, de legalábbis valamilyen pozitív megkülönböztetést a többi Magyarországra látogató külfölditől.
Napjainkra befejező stádiumához érkezett a végül is a címben megjelölt néven nevezett okmánytervezet különböző szintű megvitatása. Közeli hetekben várható parlamenti elfogadása. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség kimaradt a tervezet vitájából. A Magyar Állandó Értekezletben (MÁÉRT) való közös munkálkodásra nem kaptunk meghívást. Önként jelentkezésünk válasz nélkül maradt. Talán ezért is érzem úgy, tartózkodnom illik a tervezet konceptuális szintű értékelésétől, és mindössze egynéhány, testületi üléseinken megfogalmazódott észrevételnek adnék hangot.
A legtöbbet vitatott kérdés a kedvezményezettségre jogosult alanyok meghatározása, más szóval a támogatásokat igénybe vevő személyek kiválasztásának módja. Szerintünk alapjában elhibázott a kollektív, testületi zsűrizés elvének az alkalmazása a személy „magyarságának” megállapításánál. Úgy véljük, bizalmas adataink kiszolgáltatása – egy hivatali titoktartásra nem kötelezhető társadalmi testületnek – sérti személyi jogainkat, éppúgy mint a kérelem-elbírálás objektív kritériumainak meg nem határozása, és a testület döntésének megfellebbezhetetlensége. Hogy aggályaink súlyát érzékeltessük, próbálja magát bárki azon személy helyébe képzelni, akitől egy publikus testület, apelláció lehetősége nélkül, bármi oknál fogva, megvonja a magyarsághoz tartozás jogát és lehetőségét.
Megválaszolatlan kérdést jelent számunkra, hogyan szándékozik a Magyar Köztársaság kormánya kijelölni azt a szervezetet, amely „képes képviselni az adott államban élő magyar nemzeti közösség egészét” [21. § (3)]. Amennyire kétséges számunkra az egész közösség képviseletének megoldhatósága, annál egyértelműbb az egész közösség kiszolgáltatása a kiválasztott szervezetnek.
Más elemzők is rámutattak, hogy a törvénytervezet ilyen megoldása nem illeszkedik a magyar államigazgatás mechanizmusába, mivel államigazgatás hatálya alá nem tartozó személyek számára biztosít államigazgatási lehetőségeket. Egyetértünk azokkal, akik szerint ez a típusú megoldás már csak azért is felesleges, mert a jelenleg érvényes 1993. évi LXXXVI. törvényhez kapcsolódó 64/1994. (IV. 30.) kormányrendelet: A bevándorlás egyes feltételei alóli felmentés 27. § (2) pontja szerint: „a tv. 17. §-ának (1) bekezdésében meghatározott felmentésre való jogosultság a kérelmező születési, házassági anyakönyvi kivonatából, maga vagy felmenői egykori magyar állampolgárságát igazoló vagy valószínűsíthető okiratból és a magyar nemzetiségre vonatkozó nyilatkozatából állapítható meg”. Vagy talán a magyar jogrendben bevándorlás és magyar igazolvány megszerzésekor különbözőek a kritériumok az egyén magyarságának a megállapítását illetően?
Érthetetlen számunkra, miért kell az igazolvány tulajdonosának ötévente a fent említett ajánló szervezetnél ismételten ajánlást kérnie, hacsak nem azt várjuk tőle, hogy periodikusan tanúbizonyságot tegyen a szervezet iránti lojalitásáról [22. § b)].
Jogszerűtlennek véljük a magyar igazolvány visszavonását azokban az esetekben, ha annak tulajdonosát a Magyar Köztársaság területéről kiutasították, vele szemben beutazási és tartózkodási tilalmat rendeltek el, vagy vele szemben Magyarországon büntetőeljárás van folyamatban [22. § (4) c), d)]. Egyrészt mert ez a magyarságból való kizárásként is értelmezhető, másrészt, mert vétlen személyeket is sújthat. Például a vele (az igazolványától megfosztott személlyel) együtt élő nem magyar nemzetiségű házastársat és a közös háztartásukban nevelt kiskorú gyermeket, akik nem élhetnek a törvényben számukra mint családtag számára meglévő kedvezményekkel. Ez esetben nem egyértelmű, mit igazol az igazolvány, az egyén magyarságát, vagy erkölcsi feddhetetlenségét.
Végezetül egy általános megállapítás. A tervezet túlhalad más országok hasonló tárgyú törvényein. Ez elsősorban a szülőföldön alanyi jogon igényelhető szociális jellegű (nevelési-oktatási, valamint tankönyv és taneszköz) támogatásokra vonatkozik. Ilyen jellegű támogatást másik állam polgárainak, a létező gyakorlat szerint, kétoldalú nemzetközi szerződések alapján szokás nyújtani.
Hivatkozott cikkek
- Játéktér [7]