Észre se vettük, és eltelt harminc-negyven év.
Pedig csak most volt, hogy Csimpike sírdogált a szemináriumi szobában, nehogy szigorú szülei számára kiderüljön, hogy eladta az ebédjegyét, hogy Péter Ferenczy Béniről tartott nekünk előadást, hogy Perneczky felszámolta saját Klee-korszakát. Azután elmentetek Székesfehérvárra, és megkezdődött egy csodálatos, mai napig tartó korszak: a magyar progresszív művészet szisztematikus feltérképezése.
A szombati fél tizenkettes megnyitókra évtizedeken át zarándokoltunk Budapestről, mert tudtuk, hogy fontos dolog történik.
A rituálé is majdnem mindig azonos volt: gyülekezés Fitz Jenő igazgatói szobájában, kávé és pogácsa, jóízű beszélgetés.
Ma már az igaz anekdoták körébe tartozik, hogyan tette szalonképessé Csontváryt a fővárosban Nyina Hruscsova vendégkönyvi beírása. Emlékszünk Kassák Lajosra, amint szigorú méltósággal megnyitotta a Nyolcak és aktivisták kiállítását.
Sokan hiányoznak a szombati megnyitókról: Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Németh Lajos, Kondor Béla, Ország Lili – a névsor nem teljes –, talán még az ellentmondásosságában és perverzitásában is szép korszak is, mert a fiatalságunk volt. Létrejött, mert létrehoztátok, egy nagyszerű, de sajnos láthatatlan gyűjtemény a modern és kortárs magyar művészetről.
Hivatkozott cikkek
- Kultúra [7]