Skip to main content

Kovács–Kovalovszky

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ez most nem tanulmány, nem életrajz és főként nem egy búcsúlevél – ez csak pillanatok saját, közös életünkből, ami most már, tetszik vagy nem tetszik, elválaszthatatlan.

Például: gorsiumi ásatás hőskora, teméntelen egyetemi hallgatóval, esti tánccal a strandteraszon vagy a Velencében. Giccskiállítás vezetői: K. P. és P. G.; húsvéti torta és ananászevés Kralo és Kiss A. sárbogárdi ásatása után (F. J. erről lemarad, Pesten van).

Később Budenz-ház, Ybl-gyűjtemény, K. P. Svájcba megy. Közép-Dunántúl anyagi kultúrája kiállítás utaztatásai. A néprajzi sorozat és így tovább és tovább. Mártával Firenzében: futás estélyi ruhában, és díszvacsora a rendőrfőnökkel és az állomásfőnökkel… (Magyar hét.)

A felejthetetlen Elefánt…

Ez már az általam ismert Márta érett – avagy bölcs (?) – korszakához kapcsolódik, számomra Márta (Kovalovszky) nem csupán ez.

Először egy vékony, kurta hajú, időnként girardi-szalmakalapot viselő, miniszoknyás leányzó, aki néha telefonál a székesfehérvári pályaudvarról, hogy most mi legyen…

De ugyanez a Márta találja ki a sötét bánatba és kétségbeesésbe esett múzeumosok (F. J.; F. P. É.; K. P.) számára – amikor rajtaütésszerűen elvitték tőlünk a Csontváry-kiállítást – „megcsináljuk a XX. század magyar művészetét bemutató sorozatot!” Megcsinálták.

De ezt most már be kell fejeznem. Nem lehet papírlapokra firkálni az életünket, a múzeum történetét, négy évtizedet – különben is, ez még folytatódik.

Ez csak egy Laudatio akart lenni, de annak is töredékes.

K. P. = Kovács Péter
P. G. = Papp Gábor
F. J. = Fitz Jenő
F. P. É. = F. Petres Éva























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon