Skip to main content

Kedves Márta és Péter!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Észre se vettük, és eltelt harminc-negyven év.

Pedig csak most volt, hogy Csimpike sírdogált a szemináriumi szobában, nehogy szigorú szülei számára kiderüljön, hogy eladta az ebédjegyét, hogy Péter Ferenczy Béniről tartott nekünk előadást, hogy Perneczky felszámolta saját Klee-korszakát. Azután elmentetek Székesfehérvárra, és megkezdődött egy csodálatos, mai napig tartó korszak: a magyar progresszív művészet szisztematikus feltérképezése.

A szombati fél tizenkettes megnyitókra évtizedeken át zarándokoltunk Budapestről, mert tudtuk, hogy fontos dolog történik.

A rituálé is majdnem mindig azonos volt: gyülekezés Fitz Jenő igazgatói szobájában, kávé és pogácsa, jóízű beszélgetés.

Ma már az igaz anekdoták körébe tartozik, hogyan tette szalonképessé Csontváryt a fővárosban Nyina Hruscsova vendégkönyvi beírása. Emlékszünk Kassák Lajosra, amint szigorú méltósággal megnyitotta a Nyolcak és aktivisták kiállítását.

Sokan hiányoznak a szombati megnyitókról: Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Németh Lajos, Kondor Béla, Ország Lili – a névsor nem teljes –, talán még az ellentmondásosságában és perverzitásában is szép korszak is, mert a fiatalságunk volt. Létrejött, mert létrehoztátok, egy nagyszerű, de sajnos láthatatlan gyűjtemény a modern és kortárs magyar művészetről.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon