Hát öregem, Péter, ha te, akkor vén vagyok én is.
Na jó, két évvel lemaradva.
Az a kis Volkswagened, abban – hány éve is?
Benne szorongott mind, az a banda.
Tőletek hozzánk, minimum hatan,
rendőr nem látta, szerencse.
Köztük azért (hétszentség?) nem akadt,
aki ezt jelentse.
De mennyi akad, aki él? Ez a kérdés.
Ültünk egyszer nálatok ott,
és a karszék fogta magát alattam –
szép, régi darab – és összerogyott.
Az az estünk meg a többi, amiből kiestünk…
Na, öreg, mondom (magamnak), elég.
Él magyar, áll Buda, s ami most a lényeg:
itt vagy nekünk te még.
Ha ott is: itt. Mi egymásról alig tudunk,
s amit hézagosan, tán ferdén is. Ámde,
mint a fő vasútvonalak Budapestre,
oda fut minden tudomás be,
Parc de la Risle, Mont Saint-Aignan,
onnan a látószög is valahogy jobb.
Mennek, ahogy mennek, de megvannak legalább,
ott együtt vannak a dolgok.
- Kultúra [6]