Skip to main content

Állapotok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

(32.)

RETARDATIO

Mostantól gyorsabb lesz a lassulás.
A nyár nagy tündöklése fel sem éleszt,
s azt hiszem, most először várok arra,
hogy minden kormosabb és hűvösebb legyen.
A természet meghal, részlegesen,
így nyilván belőlem is pusztulásra
ítéltetett pár hónapnyi semmittevés –
ahogyan fut a nyár, furcsán, odázva,
hogy lépteink alatt egyszer valami zaj
lehet.

A fapadon egy tompa test hever.
Mozog, mozdulni látszik, mintha élne.
Arca mosolyra fordul, pedig nincs oka
örülni; a lélegzés a szenvedélye
csupán. Néz, néz, minthogyha várna rám –
érdes szemében meglőtt vad lapul.
Szétszórt flakonok csoportos magányán
még tündököl a fény, kedvetlenül
ereszkedik alá néhány madár,
s az elhalt rokonokat körbejárva
csak bólogatnak, értelmetlenül.
Az öregek még hevenyészve ki-kijárnak,
de bosszankodva: időnk nem olyan,
mint néhány hete volt. És összegyűlnek,
akárcsak a halódó elefántok, egy helyen.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon