Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2010. szeptember–december, Évfolyam 15, Szám 9

A liberalizmus kritikai hagyománya

Kende Péter: A republikánus szabadelvűség felívelése és lehanyatlása

az ezredforduló körüli Magyarországon

Ádám Zoltán - Neményi László: Szigetvári Viktor: „A felelős politikát is el kell adni a választóknak”

Szigetvári Viktor kommunikációs szakértővel, egykori miniszterelnöki kabinetfőnökkel és MSZP-kampányfőnökkel Ádám Zoltán és Neményi László beszélgetett

Zolnay János: A köztársaság bukása

Mink András: A liberálisok bénultsága

Ádám Zoltán: Túlfeszített lényeglátóból valódi realista?

Kulturális terek

Vers

Jónás Tamás: Szőke kislány!

Játéktér

Papp László Tamás: Biszku szerint a világ

Pál Attila: Eltűnő szivárvány

Dél-Afrika: a világbajnokság napos és árnyékos oldalai

Eörsi László: A „Wesselényi” csoport, 1956

Galántai Zoltán: Az internet anonim korszaka

Vajda Mihály: Rettegés az egységtől…

Kultúra

Centauri: Rondó

IV., befejező rész

Egressy Zoltán: Szaggatott vonal

(részlet)

Várady Szabolcs: Ha ott is: itt

Szöllősi Mátyás: Állapotok

Bazsányi Sándor: Irónia – működésben

Nádas Péter iróniájáról

László Emese: Esti mesék

Esterházy Péter: Esti című könyvéről

Mink András: Mintha ott se lettünk volna

Szilasi László Szentek hárfája című regényéről

Krusovszky Dénes: Szent mindennapiság

Lanczkor Gábor A mindennapit ma című kötetéről

Szűcs Teri: A testért

Takács Zsuzsa A test imádása – India és Borbély Szilárd A Testhez című kötetéről

Beck Tamás: Haldoklik a Kedves

Visszabeszélő

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon