A közép-európai államok politikai berendezkedésében jelentős változásokat eredményező idei év a 18 éves hallgatásba burkolózó Horvátországban is új folyamatokat indított be. A horvát állami és pártvezetés távol tartja ugyan magát Szerbia erősen központosító és egyáltalán nem az európai demokrácia irányába mutató kemény irányvonalától, de, legalábbis egyelőre, nem vette át a szlovén vezetők határozottabb reformmagatartását. Ennek egyik fontos oka az, hogy 1971–73-ban Tito leszámolt azokkal a horvát politikusokkal, akik 1967 óta tiltakoztak a központi kormány túlsúlya, erős jövedelemelvonó politikája, a horvát nemzeti érdekek és nemzeti kultúra megsértése ellen. E leszámolás idején olyan személyiségek ellen is elmarasztaló ítéletet hoztak, mint például Vlado Gotovac, a kiváló esszéíró, s így nem csoda, hogy a politikai vezetésben a kevés önállóságot felmutató szürke személyek jutottak pozícióhoz, akiktől mindenféle kezdeményezés távol állt.
Az utóbbi években felerősödő gazdasági, társadalmi válság azonban cselekvésre és nyílt fellépésre késztette a másként gondolkodó horvátokat is. Az év elején – február 2-án – tartotta Zágrábban alakuló gyűlését a Jugoszláv Demokratikus Kezdeményezés Egyesülete. Figyelemre méltó, hogy a mintegy 800 tagot egyesítő szervezetet, amely távol tartja magát a liberális eszméktől, nem nacionalista, s tagjait tudatosan toborozza egész Jugoszláviából, és legfőbb célja a fennálló rendszer demokratizálása, betiltották. Ugyancsak engedély nélkül tevékenykednek a tavaly ősz óta szervezkedő horvát zöldek, akik Marxnak arra a kijelentésére hivatkoznak, hogy politikai célokat csak állhatatos küzdelemmel lehet megvalósítani. A Szabad Demokraták Szövetségéhez hasonlítható Horvát Szociálliberális Szövetség ez év április 27-én tartott alakuló gyűlésén hitet tett a politikai pluralizmus, a tulajdonformák sokfélesége, a piacgazdaság, a jogi és szociális biztonság mellett. A szövetség arra törekszik, hogy még a szlovénekénél is erőteljesebben átalakítsák a horvát alkotmányt, biztosítsák benne a nemzeti önrendelkezés jogát. Mintegy 3000 tagjuk zöme a fővárosban és nagyobb városokban lakik, vezetőségükben elsősorban fővárosi értelmiségiek foglalnak helyet, közéjük tartozik a már említett Vlado Gotovac is. A Magyar Demokrata Fórumhoz hasonlíthatjuk a mintegy húszezer, zömmel vidéki tagot számláló nemzeti orientációjú Horvát Demokrata Egyesületet, azzal az igen jelentős különbséggel, hogy június 17-ére tervezett alakuló gyűlésüket a rendőrség betiltotta. E két utóbbi szervezet, melynek képviselői jelen voltak a szabad demokraták október végi küldöttgyűlésén, egyre jobban keresi az együttműködés lehetőségét, sőt a szociálliberálisok már a szlovén demokratákkal is kiépítették kapcsolataikat. A horvát ellenzék lényegesen szervezettebb és nagyobb létszámú, mint a csupán egyéni másként gondolkodókra korlátozódó szerb ellenzék, de nem jutott még olyan erőhöz, mint a politikai vezetéssel párbeszédet folytatni képes szlovén alternatívok. A horvát demokratikus ellenzék megerősödése, kapcsolataik a szlovénekkel komoly dilemma elé fogja állítani a fennálló viszonyokat konzerválni akaró politikai vezetőket.
- Második világ [6]