Budapesten megalakult a Magyar Henry George Társaság. A névadáskor felvetődött George magyar követőinek és továbbfejlesztőinek neve is. Pikler J. Gyuláé és Sós Aladáré, de be kellett magunknak vallanunk, hogy a mai Magyarországon az ő munkásságukat sem ismerik jobban, mint a georgizmus alapítójáét. Az új társaság akkor is értelmes feladatra vállalkozna, ha csupán egy értékes tradíciót akarna feltámasztani. George a nemzetközi, Pikler és Sós a magyar társadalomtudomány klasszikusai közé tartozik, és hogy Magyarországon feledésbe merültek, az a torz politika és a torz gondolkodás következménye. A hagyomány újjáélesztésén és a beteg gondolkodás gyógyításán túl azonban az új társaságnak arra is törekednie kellene, hogy a három mester javaslatainak égető aktualitására és gyakorlati alkalmazhatóságára felhívja a figyelmet. A georgista gondolatmenet központjában a föld és az adó áll, és mi érdekelhetne jobban bennünket, mint ez a két dolog. Ma, a befektetési és munkakedvet gátló adórendszer idején. Ma, amikor szinte nincs is más értékünk, mint a föld, értve ezen természetesen nemcsak a mezőgazdasági földeket, hanem a városi és város körüli telkeket is, az ország egészét, valamennyi tartózkodási és termelési helyével együtt.
A georgista javaslat abban foglalható össze, hogy nem a munkára és a tőkére kell adót kivetni, hanem a helyek értékére, más szóval a föld- és telekjáradékot kell megadóztatni. Haladás és szegénység című művében írja George, hogy a munkás keresetére vagy a tőkés jövedelmére kivetett adó előbbinek a szorgalmát, utóbbinak a takarékosságát és befektetési hajlandóságát csökkenti. Árt a termelésnek az az adó, amely a munkást akkor sújtja, ha dolgozik és a vagyont akkor, ha befektetik. A progresszív adót a következőképpen bírálja ugyanezen munka másik fejezete: ez az adó csak inkvizítori hatalommal fölruházott hivatalnoksereget tesz szükségessé, vesztegetéshez, hamis eskühöz, adócsaláshoz vezet, demoralizálja a társadalmat, jutalmazza a lelkiismeretlenséget, bünteti a lelkiismeretességet, és az adó nagyságának arányában csökkenti a termelést.
George szellemében fejti ki Pikler, hogy tőke tetszőleges mennyiségben állítható elő, és ezért nem ad tulajdonosának monopolisztikus hatalmat embertársai fölött. A gyárak, a gépek, a fogyasztási javak romlanak, rozsdásodnak, kopnak, kimennek a divatból, az idő múltával és a technika haladásával csökken az értékük. A tőkések ezért abban vannak érdekelve, hogy a tulajdonukban lévő emberi munkatermékeket felhasználják vagy eladják. A tartózkodási és termelési helyek viszont nem rozsdásodnak, nem kopnak, nem szállíthatók, a technika fejlődése és a civilizáció terjedése növeli forgalmi értékűket és bérleti díjukat. A helytulajdonosok vagyona ezért akkor is gyarapodik, ha birtokukat parlagon hevertetik vagy rosszul hasznosítják.
A georgisták szerint annak, ha valahol nincs elég tőke, és nem jut munkához a dolgozni akarók egy része, két fő oka van. Az egyik a tartózkodási és termelési helyek minden kötelezettség nélküli monopóliuma. A vállalkozónak, ha vállalkozni akar, vállalkozásához helyre van szüksége. A helyért fizetnie kell: meg kell vennie vagy ki kell bérelnie. Nem a reális, hanem egy spekulatív árat kell megfizetnie. Mert mindenki tudja, hogy a telkek értéke emelkedik, és az árba a tulajdonos bekalkulálja ezt az emelkedést. A másik fő ok a keresetre és a fogyasztásra kivetett, a termelést és fogyasztást üldöző és büntető adóztatás, amely nagyon sok esetben lehetetlenné teszi és minden más esetben pedig korlátozza a vállalkozást. E két fő akadályt kívánják a georgisták kiküszöbölni az egyetlen adó rendszerével; a föld- és telekjáradék, pontosabban a helyjáradék lehető legnagyobb mértékű megadóztatásával. Alig szorul magyarázatra, hogy helyjáradékon azokat a jövedelmeket és előnyöket kell érteni, amely két egy darab területnek, egy bizonyos helynek a tulajdonjoga nyújt.
E cikk keretében nincs mód annak ismertetésére, hogy miképpen akarta Pikler és Sós a helyértékadó elvét a gyakorlatban alkalmazni, és azzal sem foglalkozhatom, hogy javaslataikat milyen mértékben és formában lehelne a mai Magyarországon hasznosítani, létszükségletünk azonban, hogy a föld használatának legjobb módját megtaláljuk, és bűnös mulasztás lenne, ha ennek keresésében figyelmen kívül hagynánk George, Pikler és Sós gondolatait.
- gazdaság [6]