Skip to main content

Feltámad-e Henry George?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Budapesten megalakult a Magyar Henry George Társaság. A névadáskor felvetődött George magyar követőinek és továbbfejlesztőinek neve is. Pikler J. Gyuláé és Sós Aladáré, de be kellett magunknak vallanunk, hogy a mai Magyarországon az ő munkásságukat sem ismerik jobban, mint a georgizmus alapítójáét. Az új társaság akkor is értelmes feladatra vállalkozna, ha csupán egy értékes tradíciót akarna feltámasztani. George a nemzetközi, Pikler és Sós a magyar társadalomtudomány klasszikusai közé tartozik, és hogy Magyarországon feledésbe merültek, az a torz politika és a torz gondolkodás következménye. A hagyomány újjáélesztésén és a beteg gondolkodás gyógyításán túl azonban az új társaságnak arra is törekednie kellene, hogy a három mester javaslatainak égető aktualitására és gyakorlati alkalmazhatóságára felhívja a figyelmet. A georgista gondolatmenet központjában a föld és az adó áll, és mi érdekelhetne jobban bennünket, mint ez a két dolog. Ma, a befektetési és munkakedvet gátló adórendszer idején. Ma, amikor szinte nincs is más értékünk, mint a föld, értve ezen természetesen nemcsak a mezőgazdasági földeket, hanem a városi és város körüli telkeket is, az ország egészét, valamennyi tartózkodási és termelési helyével együtt.

A georgista javaslat abban foglalható össze, hogy nem a munkára és a tőkére kell adót kivetni, hanem a helyek értékére, más szóval a föld- és telekjáradékot kell megadóztatni. Haladás és szegénység című művében írja George, hogy a munkás keresetére vagy a tőkés jövedelmére kivetett adó előbbinek a szorgalmát, utóbbinak a takarékosságát és befektetési hajlandóságát csökkenti. Árt a termelésnek az az adó, amely a munkást akkor sújtja, ha dolgozik és a vagyont akkor, ha befektetik. A progresszív adót a következőképpen bírálja ugyanezen munka másik fejezete: ez az adó csak inkvizítori hatalommal fölruházott hivatalnoksereget tesz szükségessé, vesztegetéshez, hamis eskühöz, adócsaláshoz vezet, demoralizálja a társadalmat, jutalmazza a lelkiismeretlenséget, bünteti a lelkiismeretességet, és az adó nagyságának arányában csökkenti a termelést.

George szellemében fejti ki Pikler, hogy tőke tetszőleges mennyiségben állítható elő, és ezért nem ad tulajdonosának monopolisztikus hatalmat embertársai fölött. A gyárak, a gépek, a fogyasztási javak romlanak, rozsdásodnak, kopnak, kimennek a divatból, az idő múltával és a technika haladásával csökken az értékük. A tőkések ezért abban vannak érdekelve, hogy a tulajdonukban lévő emberi munkatermékeket felhasználják vagy eladják. A tartózkodási és termelési helyek viszont nem rozsdásodnak, nem kopnak, nem szállíthatók, a technika fejlődése és a civilizáció terjedése növeli forgalmi értékűket és bérleti díjukat. A helytulajdonosok vagyona ezért akkor is gyarapodik, ha birtokukat parlagon hevertetik vagy rosszul hasznosítják.

A georgisták szerint annak, ha valahol nincs elég tőke, és nem jut munkához a dolgozni akarók egy része, két fő oka van. Az egyik a tartózkodási és termelési helyek minden kötelezettség nélküli monopóliuma. A vállalkozónak, ha vállalkozni akar, vállalkozásához helyre van szüksége. A helyért fizetnie kell: meg kell vennie vagy ki kell bérelnie. Nem a reális, hanem egy spekulatív árat kell megfizetnie. Mert mindenki tudja, hogy a telkek értéke emelkedik, és az árba a tulajdonos bekalkulálja ezt az emelkedést. A másik fő ok a keresetre és a fogyasztásra kivetett, a termelést és fogyasztást üldöző és büntető adóztatás, amely nagyon sok esetben lehetetlenné teszi és minden más esetben pedig korlátozza a vállalkozást. E két fő akadályt kívánják a georgisták kiküszöbölni az egyetlen adó rendszerével; a föld- és telekjáradék, pontosabban a helyjáradék lehető legnagyobb mértékű megadóztatásával. Alig szorul magyarázatra, hogy helyjáradékon azokat a jövedelmeket és előnyöket kell érteni, amely két egy darab területnek, egy bizonyos helynek a tulajdonjoga nyújt.

E cikk keretében nincs mód annak ismertetésére, hogy miképpen akarta Pikler és Sós a helyértékadó elvét a gyakorlatban alkalmazni, és azzal sem foglalkozhatom, hogy javaslataikat milyen mértékben és formában lehelne a mai Magyarországon hasznosítani, létszükségletünk azonban, hogy a föld használatának legjobb módját megtaláljuk, és bűnös mulasztás lenne, ha ennek keresésében figyelmen kívül hagynánk George, Pikler és Sós gondolatait.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon