Skip to main content

Adós, ne fizess?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


– A nyugati kormányok mindig azt hangsúlyozzák, hogy semmiképpen sem szeretnék egy kalap alá venni az adósokat. Szerintük minden adós külön eset, s ennek megfelelően kell kezelni őket.
Magyarországot a hitelezők azonban mintha mégis bedobták volna a kelet-európai kalapba.


– Ez csak részben igaz. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy a hitelezők magatartása nagyon megváltozott Kelet-Európával szemben. Máris vannak példák, így a lengyel eset, amikor a nyugati kormányok és a bankok, látván, hogy Varsó nem fogja az utolsó pennyig törleszteni adósságát, belementek a tartozások jelentős mértékű csökkentésébe. Ezért én nem tartom olyan tragikusnak Magyarország szempontjából, hogy belekerült a kelet-európai kalapba. Talán így könnyebb lesz Budapestnek kicsikarnia a kedvezményeket – Lengyelországra hivatkozva.

– Igen ám, de Magyarország semmiképpen sem hasonlítható Lengyelországhoz. Már csak azért sem, mert eddig Budapest soha nem jelentett fizetésképtelenséget, soha nem kellett tartozásainak átütemezését kérnie. A világon ugyan valóban vannak adósságcsökkentő programok, de mert Budapest mindig fizetett, ezekből rendszerint kimaradt.

– Magyarország eddig tényleg jó adós volt, de ki tudja, meddig tarthatja ezt a pozícióját. Óriási adósság nyomja, ráadásul a nyolcvanas években folyamatosan lanyhult a gazdaság, sőt vissza is esett. Ezért a politikusoknak jobban meg kellene fontolniuk, mit lépjenek. Szerintem körül kellene nézniük a világban, mert ma már sokféle más megoldás is kínálkozik.

– Milyen lehetőségekre, milyen pénzügyi technikákra gondol?

– Jó példa Costa Rica, amelynek tartozásait a bankok 65%-kal csökkentették, vagy Mexikó, amelynek 35%-kal kisebb adósság után kell a jövőben kamatot fizetnie. Elképzelhető olyan adósságmenedzselési módszer is, hogy a tartozásokat nem ütemezik át a hagyományos pénzügyi technikával, vagyis nem adnak új határidőt és szokás szerint kemény kamatfeltételeket, hanem éppen a kamatok leszállításáról tárgyalnak. Costa Rica például a korábbi évi 10 helyett az új szerződésben csak 6,5 százalékot fizet tőketartozása után.

– Nyilván a magyar pénzügyi kormányzat is ismeri a többi pénzügyi újdonságot, mint az adósságok visszavásárlását vagy a tartozásoknak részvényekre való konvertálását. Erről a magyar szaksajtó is cikkezett már. A bankok mégis elutasítják, arra hivatkozva, hogy ezek a technikák kizárólag azok számára vannak fenntartva, akik egyszer már bedobták a törülközőt.

– Nem az a kérdés, hogy mit mondanak a bankok, hanem az, hogy mire van szüksége az országnak. Magyarország még mindig elég jó adós ahhoz, hogy előhozakodhasson a tárgyalásokon azzal: mire is van szüksége. A magyar pénzügyi vezetés tehát vagy tartja magát az „én fizetek” politikájához, vagy előáll igényeivel, hogy ti. milyen bankári segítségre számít a már megkezdett gazdasági és politikai reformhoz. A sztori nem azzal végződik, hogy mit mondanak a bankárok, hanem éppenséggel azzal kezdődik.

– Az ország tárgyalási pozíciói azonban látszólag egyre romlanak, ahogy egyre nehezebben tudjuk finanszírozni adósságállományunkat.

– Ez nemhogy rontaná, de éppen erősíti a magyar tárgyalási pozíciókat. Rossz pozíciója csak annak van, aki nem tud fizetni. Egészen másként néz ki a helyzet, ha egy ország még tud fizetni, de nem akar.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon