Skip to main content

Országos Hitelmérleg

Vissza a főcikkhez →



<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> 

1987. január 1.

1988. január 1.

1989. január 1.

1989. június 1.

 

Milliárd forint

Az állami szféra eszközei

 

 

 

 

I. Hosszú lejáratú hitelek

 

 

 

 

1.Központi költségvetés hitelei

 

 

 

 

a) Devizaátértékelés és forintátértékelés miatt

106,2

1963

249,5

354,2

b) Forgóalapjuttatás miatt

23,8

23,8

23,8

23.8

c) Államkötvény kibocsátás

16,3

25,5

24,8

26,0

d) Központi költségvetés hitele

349,2

387,6

416,0

413,9

1. összesen:

495,5

633.2

715,0

817,9

2. Állami és egyéb beruházáshoz nyújtott hitel

 

 

 

 

a) Állami és fejlesztési kölcsön

60.9

55,1

46,2

42.1

b) Állami alapjuttatás

85,7

103,8

1183

125,5

2. Összesen:

146,6

158,9

1644

167,6

3. Tanácsi és egyéb elkülönített állami pénzalapok hitelei

7,5

113

11,4

12,0

4. Nemzetközi beruházási kapcsolatok belföldi hitelei

14,1

28,4

48,5

57.5

I. összesen:

663,7

8313

939,4

1055,0

II. Rövid lejáratú hitelek

 

 

 

 

1. Költségvetési szervek likviditási hitelei

22,0

25,0

11,0

2. Tanácsi gazdálkodási előleg

II.Összesen:

22,0

25,0

11,0

I-II. Összesen:

685,7

8563

939,4

1066,0


Az állami szférának nyújtott hitelek kategóriája 10-13 éves – 3 éves törlesztési haladékkal nyújtott – hiteleket takar. A különböző célú hosszú lejáratú hitelek kamatai eltérnek egymástól, s általában a refinanszírozási hitelek kamatterheinek növekedésével együtt növekszenek.

A deviza- és forintátértékelésekor keletkezett hiányokra technikai jellegű hitelt nyújt a költségvetésnek a jegybank. A hatvanas évek végén megállapodás született a Magyar Nemzeti Bank és a költségvetés között, miszerint – egyes esetektől eltekintve – a költségvetés közvetlenül nem vesz föl külföldi hiteleket. Emiatt tehát például forintleértékelésnél az MNB-nél a forrásoknál hiány keletkezik (hiszen ugyanannyi forint kevesebb valutát ér), s a jegybank ezt államadósságként tartja nyilván. Ezeket a hiteleket elvileg 0 százalékos kamattal tartják nyilván.

Az 1. pont többi – nyilvánosságra torzítottan vagy egyáltalán nem került – tételein keresztül titkolták el a rendszeres költségvetési hiányok valódi nagyságát, s az ez által is növelt államadósságot.

A forgóalapjuttatás miatti 23,8 milliárd forintos államadósság nem jelent meg korábban, noha még 1968-ban, a gazdasági reform kapcsán keletkezett. Az önállóbbá tett vállalatoktól a költségvetés átvállalta ezt a hitelt, de a kiadásai között soha nem jelent meg.

Az államkötvény kibocsátás tételénél említésre méltó az a – a táblázatban nem látható – tény, hogy e tétel 1987. december 31-én regisztrált nagyságánál a másnapi, évkezdeti összeg közel 8 milliárd forinttal nagyobb. Egyes feltételezés szerint többek között itt jelentkezik a bankrendszer kétszintűvé tételekor 1987-ben a bankoknak juttatott állami alapjuttatás.

A központi költségvetés hitelei rovatban a nyilvánosságra hozott hiányon kívül szerepelnek az olyan – például szanált vállalatoknak – elengedett hitelek, amelyek a költségvetésben nem szerepeltek. Ilyen volt a 80-as évek közepén a kohászatnak elengedett 35 milliárdos hitel is. Ezeket a jegybank automatikusan az államháztartás adósságai közé sorolja.

Az állami nagyberuházásokról régebben az volt az elképzelés, hogy majd az állam finanszírozza őket. A költségvetési források csökkenésének ellensúlyozására született az Állami Fejlesztési Intézet (ÁFI). Az ÁFI a jegybank (idén 11,5 százalékos kamattal) által nyújtott refinanszírozási hitelekből finanszírozza a beruházást. A folyó költségvetést mindig az a rész terheli, mely az ÁFI kamatfizetési kötelezettségei és a már megvalósult beruházások után fizetett járadék különbözőségéből adódik.

A nemzetközi beruházásokkal kapcsolatos hitelek döntő többsége a költségvetésben semmilyen formában nem jelenik meg, noha esetenként az éves költségvetések szöveges részei tartalmazzák. Ezeknek a hiteleknek a kamata ma 8%.

Az 1968-ban kialakított Országos Hitelmérleg fölül nemcsak a titok árnya kezd elvonulni, eljárt felette az idő is. Az adatok felbontása, csoportosítása ugyanis nem tartott lépést a bank- és pénzforgalmi rendszer fejlődésével. Ezért többek között nem alkalmas arra, hogy differenciáltan feltüntesse a lakosság megtakarításait. Hiányzik például a Hitelmérlegből a lakosság állami értékpapír-vásárlása, a mérlegben nem jelenik meg a költségvetésnek való lakossági hitelezés. Ezért várható, hogy jövőre új mérlegrendszert dolgoznak ki.



















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon