A pluralizálódás észrevehetően a november végi szlovéniai „kirándulás” kudarcával hozható összefüggésbe: a milosevicisták mintegy százezer szerbiai és koszovói tüntetőt kívántak a szlovén fővárosba irányítani azzal a titkolt, de egyértelmű szándékkal, hogy megdöntsék az északi köztársaság vezetőségét – Szlovénia erre belső határainak lezárásával válaszolt, s meghiúsította a belgrádi tervet.
A szerb vezetés az újabb politikai pofont jelenleg egy elhamarkodott gazdasági bojkottal próbálja kompenzálni. Ez óriási károkat okoz Szerbia gazdaságának is, ezért a gazdasági vállalatok vezetőinek ellenállásába ütközik. Milosevic hogy „rendet” teremtsen, tucatjával távolítja el a renitenskedő vezérigazgatókat. Ezzel párhuzamosan viszont napról napra növekszik (Szerbiában is) a horvát származású, liberális gazdasági nézeteiről ismert szövetségi kormányfő, Markovic népszerűsége. Markovic egyébként kész tényként kezeli a többpártrendszer közeljövőben történő törvényes elismerését is. Ilyen irányú politikai gesztusai nagy mértékben megnövelték a szerbiai demokratikus ellenzék bátorságát.
A ljubljanai kudarc után viszont Milosevic is kénytelen jó képet vágni a felgyorsult eseményékhez. Danojlic ismert szerb író egy ismeretlen személyhez címzett nyílt levelében – az ismeretlenben nem nehéz Slobodan Milosevicre ismerni – úgy fogalmaz, hogy címzettje még mindig a reformok élharcosává válhat, de könnyen válhat belőle egy szerb Ceausescu is. Az írói levél közzétételének idején hívták meg egyébként a Conducatort szerbiai (és nem jugoszláviai, ami szimbolikus) hivatalos látogatásra. A romániai forradalom ilyen tekintetben újabb csapást jelentett a belgrádi kemény vonal híveire is. Szégyenüket a milosevicista sajtó úgy próbálja helyrehozni, hogy népszerűsíti a tézist, miszerint a kelet-európai reformfolyamatok a szerbiai (nacionalista) tömegtüntetésekkel kezdődtek.
Decemberben
három jelentős mozgalom jelentette be igényét a legalitásra. A hónap közepén Belgrádban neves szerb filozófusok, szociológusok, jogászok és politológusok létrehozták a Demokrata Pártot. A párt vezéralakja Kosta Cavoski, a Szerb Filozófiai Társaság folyóiratának a Theoriá-nak egyik markáns képviselője. Programjuk a liberalizmus európai trendjéhez igazodik. Nem kizárólag szerb nemzeti keretekben kívánnak működni, s akceptálni kívánják a nemzetiségek és a kisebbségek különjogait, beleértve a területi autonómiához való jogot is.
A Demokrata Párttal egy időben tárta a nyilvánosság elé programját a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. Célja a vajdasági magyarok politikai érdekképviselete. Jelenleg mintegy háromezer tagja van. A vajdasági magyar értelmiség viszonylag tartózkodó az új egyesülettel szemben. Részben túl korainak tartanak egy ilyen szerveződést, részben nem tartják eléggé radikálisnak a szervezet programját. Tény, hogy programjuk egy szót sem szól a területi autonómia kérdéséről – valószínűleg így akarják átmenetileg megnyerni a hivatalos szerb politika ingatag bizalmát. A Koszovói Demokrata Párt is december közepén jött létre, a tartomány demokratikus erőit kívánja összefogni, nemzetiségre való tekintet nélkül. Egyelőre túlnyomórészt albánok csatlakoztak a szervezethez.
Mindkét nemzetiségi egyesületet néhány ízben hevesen támadták a különböző szerbiai, vajdasági és koszovói kommunista pártfórumok. Különösen a koszovói demokraták szervezete irritálja Belgrádot. Megfigyelők egyébként a nemzetiségi szervezetek elleni elrettentés célzatát vélik felfedezni abban is, hogy január 5-én a szerémségi (Vajdaság) Nova Pazován Vuk Draskovic, a soviniszta nézeteiről hírhedetté vált szerb író és köre a már korábban legalizált Sava-Solidarnosc szervezetből létrehozta a Szerb Nemzeti Megújhodás Pártját. Programjuk szélsőségesen soviniszta és nemzetiségellenes. Programbeszédében Draskovic a szerb nemzetet ért sérelmek megbosszulására szólította fel őrjöngő hallgatóságát. A pártot egy héttel később betiltották. Nem tudni, vajon a pártalakítási és -betiltási színjáték mögött miként bújik meg Milosevic dramaturgiája. Bizonyos, hogy az albán és a magyar szervezetet egyelőre nem tiltották be. Elképzelhető, hogy Milosevic az azóta félbeszakadt rendkívüli pártkongresszus előtt kívánt precedenst teremteni annak bizonyítására, hogy lám, hova vezet a pluralizmus. Az sem kizárt, hogy Milosevic nem kíván nemzeti homogenizációs programja mellé semmiféle újabb nacionalista konkurenciát.
Január folyamán
újabb ellenzéki szervezetek jöttek létre Belgrádban. Említést érdemel a Radikális Párt, amely a két háború között működő szerb radikálisok ösvényén kíván haladni, valamint a Szerb Parasztszövetségből formálódott Szerb Parasztpárt, amely Ószerbia földműveseinek támogatására számít. A Vajdasági Parasztszövetség (vezetőségében kiváló, képzett fiatal magyar parasztok is helyet kaptak) egyelőre még nem döntött, vajon a jövőben pártként kíván-e működni vagy sem. A Belgrádban alapított Demokratikus Fórum fiatal értelmiségieket gyűjt maga köré. Egyelőre nem célja a tömegtoborzás, inkább a különféle irányzatok közötti párbeszéd elősegítését tartja feladatának.
Miután Titogradban (Crna Gora) hivatalosan is bejegyezték, a jugoszláv törvények értelmében az egész ország területén legálisan működő politikai szervezetté lépett elő a Jugoszláv Demokratikus Kezdeményezés Egyesülete (UJDI). A közelmúltban újvidéki és pristinai fiókszervezete is hallatott magáról. Az előbbi aláírás-gyűjtési akciót szervezett annak érdekében, hogy Jugoszlávia érvényesítse az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi szerződéseit, valamint támogatta a vajdasági magyarok oktatási problémáinak megoldására indított nemzetiségi politikai akciót. Az UJDI pristinai szervezete a koszovói rendkívüli állapot azonnali felfüggesztését és a koszovói lakosság emberi jogainak tiszteletben tartását sürgeti. A jelenlegi koszovói helyzet ismeretében elmondhatjuk, egyelőre eredménytelenül…
- Külföld [6]