A V. család megpróbál elhelyezkedni az új lakásban. Vagy ők, vagy a bútorok, de együtt semmiféleképpen nem férnek el. Ezért a bútorok egy része az udvarra kerül.
Este látogatók érkeznek: poloskák. A maguk egyszerűségében – a megváltozott helyzetre tekintet nélkül – ellepik a falakat és a gyerekeket.
Így az első éjszakát V.-ék a konyhában, az asztal körül töltik. Míg a gyerekek ülve alszanak, a szülők számolni kezdenek. (V.-né 4300 Ft-ot, V. 8000 Ft-ot keres nettó.) Ezt a bevételt terheli most a kilakoltatás költsége, mert V.-ék fizetik a régi lakás új zárját és a zárcserét végző lakatost, a fuvarköltségeket, a szállítómunkásokat.
A lakásigénylést is be kell adni (akkor még nem tudják, hogy a főváros tizenhárom kerületét kell végigjárni ahhoz, hogy „Lakásigénylés” nyomtatványhoz jussanak. 1990 márciusában csökkent a lakásigénylők száma. Ha formanyomtatvány nincs, biztos lakás sem kell, s hamarosan megérkezik a lakás-használatbavételi díj első részét követelő csekk is. Elképzelhető, hogy a régi lakás festése is rájuk vár.
A nagyobb kiadások mellett kiderülnek az apróbbak. Mindkét gyereknek BKV-bérletet kell ezután vásárolni. Mivel az iskola távol, a kicsi gyerek napközis lesz, és bent fog étkezni is.
Mindezt összeszámolják. Nem sokkal kevesebb, mint amennyiből V.-ék úgy, mint a többi lakó, meg tudnák venni a Liszt Ferenc téri lakást. De számukra nem eladó!