A V. család megpróbál elhelyezkedni az új lakásban. Vagy ők, vagy a bútorok, de együtt semmiféleképpen nem férnek el. Ezért a bútorok egy része az udvarra kerül.
Este látogatók érkeznek: poloskák. A maguk egyszerűségében – a megváltozott helyzetre tekintet nélkül – ellepik a falakat és a gyerekeket.
Így az első éjszakát V.-ék a konyhában, az asztal körül töltik. Míg a gyerekek ülve alszanak, a szülők számolni kezdenek. (V.-né 4300 Ft-ot, V.
Sz.-né 30 éves fiatalasszony. Hét gyereke van: Budapesten született, itt nőtt fel, csak rövid, ám termékeny házassága éveit töltötte Tiszakécskén, a férje házában. A férj egy maszek vállalkozó segédmunkásaként járta az országot ez idő alatt, nem is keresett rosszul. Az asszony némely gyerekei után méltányosságból GYES-t kapott. Jól megvoltak egészen addig, amíg egy szép napon meg nem jelent egy idegen nő három gyerekkel, s be nem jelentette igényét Sz.-re, akitől a gyerekek származnak. A fiatalasszony elvált, és visszaköltözött az anyja 24 négyzetméteres lakásába öt gyerekkel.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 17 hét
9 év 42 hét
9 év 46 hét
9 év 46 hét
9 év 47 hét
9 év 47 hét
9 év 47 hét
9 év 49 hét
9 év 50 hét
9 év 50 hét