Skip to main content

Ki költözik a Liszt Ferenc térre? (II.)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A V. család megpróbál elhelyezkedni az új lakásban. Vagy ők, vagy a bútorok, de együtt semmiféleképpen nem férnek el. Ezért a bútorok egy része az udvarra kerül.

Este látogatók érkeznek: poloskák. A maguk egyszerűségében – a megváltozott helyzetre tekintet nélkül – ellepik a falakat és a gyerekeket.

Így az első éjszakát V.-ék a konyhában, az asztal körül töltik. Míg a gyerekek ülve alszanak, a szülők számolni kezdenek. (V.-né 4300 Ft-ot, V. 8000 Ft-ot keres nettó.) Ezt a bevételt terheli most a kilakoltatás költsége, mert V.-ék fizetik a régi lakás új zárját és a zárcserét végző lakatost, a fuvarköltségeket, a szállítómunkásokat.

A lakásigénylést is be kell adni (akkor még nem tudják, hogy a főváros tizenhárom kerületét kell végigjárni ahhoz, hogy „Lakásigénylés” nyomtatványhoz jussanak. 1990 márciusában csökkent a lakásigénylők száma. Ha formanyomtatvány nincs, biztos lakás sem kell, s hamarosan megérkezik a lakás-használatbavételi díj első részét követelő csekk is. Elképzelhető, hogy a régi lakás festése is rájuk vár.

A nagyobb kiadások mellett kiderülnek az apróbbak. Mindkét gyereknek BKV-bérletet kell ezután vásárolni. Mivel az iskola távol, a kicsi gyerek napközis lesz, és bent fog étkezni is.

Mindezt összeszámolják. Nem sokkal kevesebb, mint amennyiből V.-ék úgy, mint a többi lakó, meg tudnák venni a Liszt Ferenc téri lakást. De számukra nem eladó!












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon