Skip to main content

Létminimum 1991. október 1-jei árakon számolva

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



Családtípus<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Családtagok létminimuma

Összesen

Egy főre

Egyedülálló nő

12524

 

12524

Nyugdíjas nő

10019

 

10019

Egyedülálló férfi

12048

 

12048

Nyugdíjas férfi

9638

 

9638

Anya+1 gyerek

10267 + 8363

18630

9315

Házaspár

9791 +10267

20058

10029

Nyugdíjas házaspár

7833 + 8124

16047

8023

Házaspát+1 gyerek

9160 + 9635 + 7732

26527

8B42

Anya+2jjyerek

9 635 + 2 x 7732

25099

8366

HÁZASPÁR+2 GYEREK

8934 + 9410 + 2x7506

33356

8339

Házaspár+3 gyerek

8780 + 9255 + 3x7352

40091

8018


A nyári hónapok átmeneti inflációlassulása után a minimális megélhetési költségek szintjén ismét gyorsabban emelkedtek az árak. Szeptember hónapban 4 százalékkal nőtt a létminimum. Ez a tavaszi hónapok árnövekedési üteméhez hasonló (február: 3,9 százalék; május: 5,1 százalék). 1991-ben ez immár 36,4 százalékos növekedést jelent a létminimum szintjén. Az egy évvel ezelőtti 6002 Ft-os létminimum szintjéhez képest pedig 38,9 százalékos növekedést mutat.

Így egy négytagú (két kereső + két gyerek) család ez évi inflációs vesztesége 8908 Ft, ami meghaladja e család egy főre eső havi létminimumát. Ami másképpen fogalmazva azt jelenti, hogy egy négytagú család most már csak három tagjának fogyasztását tudja fedezni. Ezen belül az elmúlt hónapban különösen súlyos terhet jelentett a gyermekes családoknak az iskoláztatási költségek több mint ötvenszázalékos (51,3 százalék) növekedése. Mint várható volt, a húsakció befejezése után ismét növekedésnek indultak a hús és húskészítmények árai. Egy négytagú család élelmiszer-kiadásai már meghaladják a havi 10 000 Ft-ot (10 644 Ft). A melegebb ruházati cikkek és különösen a cipők igen drasztikus áremelkedését regisztrálhattuk az elmúlt hónapban.

Ha októberben Budapesten nem is növekedett tovább a fűtési díj, a családok számára a lakásfenntartási költségek elmúlt tizenkét hónapban történt másfélszereződése (154,4 százalék) az egyik legnehezebben elviselhető teher. Egy, négyzetméter lakás fenntartása ma a létminimum szintjén havi 131 Ft-ba kerül, habár a lakásfenntartási költségek azok, amelyek szinte legkevésbé köthetők a létminimumhoz, hiszen igen nagy részüknél szinte elképzelhetetlen a takarékoskodás. A családi pótlék jelenleg a létminimum 30,8 százalékát fedezi, míg januárban még 39,5 százalékát fedezte. A budapesti nyugdíjasok 63,4 százaléka kap már létminimum alatti nyugdíjat.

A fentiek ismeretében fokozottan aktuálisnak tartjuk, hogy az állam törvényben fogalmazza meg szociális kötelezettségeit állampolgáraival szemben. Egyébként az a véleményünk, hogy az életben maradáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.









Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon