Gyakran mondják a grúzoknak: ne politikai pártjaik számával mérjék demokratikus vívmányaikat. Pedig Grúziában tömérdek politikai párt van, ami pedig a vívmányokat illeti: nincs független sajtó, még nem tartottak választásokat, és így még mindig egy hat éve megválasztott parlament és kommunista vezetésű kormány irányítja az országot. További politikai „vívmány”, hogy a pártok terén óriási a pluralizmus, ám ezt most úgy kell érteni, hogy az ellenzéki pártok alaposan összevesztek egymással. A grúz ellenzéken belül három blokk alakult ki. A nemzeti radikális pártok – a Nemzeti Demokrata Párt (NDP) és a Nemzeti Szabadság Párt (NSZP) vezetésével – szövetséget kötöttek liberális pártokkal és szervezetekkel (köztük a grúz disszidensmozgalomból kinőtt Csavcsavadze-társasággal és a magyarországival azonos nevet viselő grúz Szabad Demokraták Szövetségével), és megalakították a Demokratikus Szervezetek Koordinációs Tanácsát.
Élesen szembehelyezkedett a Koordinációs Tanáccsal az úgynevezett Nemzeti Kerekasztal, mely a következő szervezetekből áll: Szentéletű Ilia Társaság, Helsinki Szövetség, Republikánus Párt és a Kosztava Társaság (Meráb Kosztava köztiszteletnek örvendő – mint mondják – talpig becsületes grúz disszidens volt, aki alig több mint fél éve halt meg autóbalesetben, több százezren kísérték utolsó útjára, mely a Nemzeti Panteonba vezetett. A halott politikussal nem feltétlenül azonos nézeteket valló Kosztava Társaság alapítói jól láthatóan politikai tőkét kívántak kovácsolni a halott politikus nevéből).
A grúz politikai életet azonban valójában nem a pártok nevei fémjelzik, inkább azt mondhatjuk, hogy olyan személyiségek vetélkedéséről van szó, akiknek különböző nevű pártok vannak alárendelve. A múlt héten például Gija Csanturia NDP-főnök és Zvijád Gamszahurdia, a Kerekasztal vezére közti ellentét öltött mindeddig hallatlan méreteket. Egy tüntetésen tömegverekedés tört ki a két nézet képviselői közt. A fél óráig tartó verekedésnek csak a rendőri beavatkozás vetett véget.
A mostani konfliktus elindítója érdekes módon egy külföldi esemény volt. Július elején ülésezett Prágában a politikai foglyok nemzetközi szervezetének kongresszusa, amelyre kiutazott Gija Csanturia is (aki maga is politikai fogoly volt, ugyanúgy, mint Zvijád Gamszahurdia). Ez a kongresszus elfogadott egy nyilatkozatot a grúziai helyzetről, mely populista és totalitáriánus nézetek vallójaként bélyegzi meg Zvijád Gamszahurdiát, hozzátéve még azt is, hogy az általa vezetett Helsinki Szövetség lábbal tiporja a Helsinkiben deklarált emberi jogokat. Hazatérve Gija Csanturia megpróbálta publikálni a prágai nyilatkozatot, amit azonban a napilapok megtagadtak. Végül sikerült elérnie egy liberális havilapnál a nyilatkozat kiadását. Ám amikor a nyomdában már megkezdődött volna a lap nyomása, megérkezett a Zvijád Gamszahurdia támogatására alakult nőegylet harcos csapata, magának Zvijád Gamszahurdia feleségének a vezetésével. A felbőszült asszonyok behatoltak a nyomda épületébe, és összetörték a lap mátrixát, megakadályozva ezzel a lap megjelenését. Mire az NDP és az NSZP emberei a következő két nap folyamán elzárták a központi lapok kiadójának be- és kijáratait, követelve a prágai nyilatkozat megjelentetését. A központi grúziai lapok két napig nem kerültek utcára, aztán megadták magukat, és újra megjelenhettek a prágai nyilatkozattal és Gija Csanturia felhívásával együtt. A felhívás tévépárbajra hívta ki Zvijád Gamszahurdiát, aki a párbajt visszautasította, viszont kijelentette, népbírósági tárgyalást rendez a városi stadionban a KGB-ügynök Gija Csanturia felett, amit a tévé is közvetíteni fog. Zvijád Gamszahurdia nyilatkozatának további részében kijelentette, a KGB ügynökeinek el kell tűnniük a politika színtereiről, továbbá a demokrácia nem annyit tesz, hogy mindent ki lehet adni… Nem szabad elfelejtenünk, hogy a grúzok egyik szeme sír, amikor ezeket a dolgokat hallják.
A Kerekasztal és a Koordinációs Tanács, azaz Gija Csanturia és Zvijád Gamszahurdia veszekedésétől távol tartja magát az ellenzék harmadik blokkja, a Négypárti Szövetség, amely igen kis erőt képvisel, saját megítélése szerint csupán tíz-húsz százalékot érhet el a választásokon.
Van még egy erő, amely szintén félrevonulva kívánja meglovagolni az eseményeket. Ez a Grúz Kommunista Párt. Vezetője, Gumbaridze első titkár persze nem mondható a veszekedés titkos főirányítójának, habár kétségtelen, szívesen tetszeleg néha ebben a szerepben: hiszen például a tévében, mely az ő kezében van, nincs egyenes adás, az ellenzéki politikusok nyilatkozatait és felhívásait is felvételről sugározzák, esetenként megfelelőképp időzítve, de az első titkár ízlése szerint. A kusza és ideges grúz helyzetnek jót tenne már egy megmérettetés: a parlamenti választás. Csakhogy nem minden tiszta a választások körül. A nemzeti radikálisok (NDP, NSZP) nem kívánnak a választásokon részt venni, inkább egy nemzeti kongresszust választanának meg, amely később átvenné a parlament szerepét. Maga a választás még nincs kiírva, és nincs meg a választási törvény sem. Márpedig ezek a dolgok Gumbaridze első titkár kezében összpontosulnak – aki úgy tűnik, nagyon küzd a hatalmáért, és ráadásul ő a Moszkvában ténykedő Sevardnadze grúziai jobbkeze. Gumbaridze első titkár ötszáz fős egyénileg megválasztott képviselőből álló óriásparlamentet szeretne, az ellenzék kétszáz tagút, melynek felét listákról választanak meg. A korábban engedékenyebbnek tűnő első titkár bizonytalanságát kihasználva Zvijád Gamszahurdia óriási kampányt indított a listás választások mellett, és már csak megszokásból is örökös ellenfele, Gija Csanturia ellen. Az ülősztrájkkal egybekötött tüntetést először a tüntetések megszokott helyén, a kormányépület lépcsőjén kezdték, miközben hívei a kormányépületben kikapcsolták a víz- és áramszolgáltatást. Később Zvijád Gamszahurdia sztrájkfelhívást adott ki, az ülősztrájk ekkor terjedt át a vasúti sínekre. Zvijád Gamszahurdiát nem ingatják meg az ebből adódó zavarok – az pedig, hogy sokszor vádolják nacionalizmussal, úgy látszik, magyarázat arra, miért nem törődik az Örményországba vezető utolsó vasúti vonal elzárásának következményeivel. Nyilván úgy gondolja, nem baj, az örményeknek marad a repülő. Ám Jerevánban nincs kerozin, csak minden harmadik repülőjárat tudja elhagyni a jereváni repülőteret. Egy hete még úgy tűnt, a vádak lesöprik a porondról Zvijád Gamszahurdiát, most viszont úgy látszik, újra sínen van. Azaz a síneken…
- Külföld [6]