„Most írok életemben először külföldre…” – így kezdődik egy levél, amelyet az elmúlt napokban kaptam egy albán költőnőtől, akivel Koreában, a fiatal albán művészek fesztiválján ismerkedtem meg.
A koreai fesztivál külsőségeiben a régi időket idézte, de már alkalmat adott a fiataloknak, hogy feledve régi félelmeiket és beidegződéseiket végre őszintén beszéljenek egymással és a külföldiekkel. A nyitókonferencia előadásait kísérő, egyenletes sűrűséggel felcsattanó tapsok, az elnökség mögött magasodó Enver Hodzsa-mellszobor gipszmosolya mind egy letűnőben lévő kor kidobásra érett kelléktárának darabjai. De másnap már fiatal költők arról beszéltek, hogy térre van szükségük, hogy szabadon lélegezhessenek végre. Nemcsak a gondosan megszűrt világirodalmat akarják ismerni, hanem lehetőség szerint mindent. A kibontakozó balkáni együttműködési folyamattal párhuzamosan a tömegtájékoztatás folyamatosan oldja a környező országok ellenségképét. Mindenki kezd barát lenni, kivéve talán Jugoszláviát, ahol az albán tájékoztatás hagyományos szimpátiával figyeli a koszovói albánok sorsát előzetes értékítélet nélkül. Suttogva terjedt a hír az év elején, Skhodrában, Albánia északi nagyvárosában lezajlott tüntetésekről, amelyek során állítólag ledöntötték a gyűlölt néhai vezér szobrát. A hadsereg bevetése után sokakat börtönbe zártak. Találgatások folynak albán ellenzéki mozgalmak létéről. A Tiranai Enver Hodzsa Egyetem hallgatói közül az interjúadásra érdemesnek találtatott diákok azonban csak a jól ismert, betanított szöveget szajkózták Panglos doktor modorában.
Eközben a mai vezetőség nem tud igazán szakítani örökségével. Ramiz Alia, aki a hivatalokban kiakasztott fényképek legtöbbjén elődjével, a dicsőséges vezérrel fog kezet, saját legitimitásáról mondana le nyilvánosan, ha felmutatná a rendszer valódi arcát. Az összeomló épület őt is maga alá temetné.
Kézenfekvő a párhuzam: sokan hasonlítják Albánia jelenlegi első számú vezetőjét Gregor Gysihez, előrevetítve valószínűsíthető jövőbeli pályáját. Ramiz Alia felismerte, hogy modernizálnia kell országát, és el kell fogadtatnia azt a külfölddel. Ehhez kénytelen módosítani a gazdaság és a politikai rendszer egyes, gondosan megválasztott elemeit. Ugyanakkor még meglehetősen nagy a tabuk száma. A vezetőség látható célja menteni a menthetőt, miközben mintha nem akarna tudomást venni az elmúlt évtizedek kelet-európai tanulságairól: a diktatúra és az autark gazdaság tartópilléreit meglazítva egyensúlyi zavarok egész sora várható, ami valószínűleg az egész építmény végét jelentheti.
Albániában kevesen tudják, hogy mi várható a közeljövőben, de mindenki számít valami változásra. Van némi esély evolúciós fejlődésre. Február 10-én általános választások lesznek, ahol első alkalommal bevezetik a többes jelölés intézményét, de nincsenek reformelképzelések (csak a pártközpontból kiadott reformintézkedések), és az emberek türelmetlenek.
(News Network)
- Külföld [6]