Skip to main content

Beszélő hetilap, 48. szám, Évfolyam 2, Szám 56

: Az SZDSZ küldöttgyűlésen megválasztott ügyvivői

– efhá – [Solt Ottilia–F. Havas Gábor] - –lt-: A nagy beszély

(minihorror, vagyis horrorett)

: „Magyarország sikeres országgá lehet”

Kis János: A magyar demokrácia válsága nem végzet

–t [Tölgyessy Péter]: Még egy politikai helyzetelemzés

[Kőszeg Ferenc]: Az alapszabály-készítés – szenvedélybetegség

Solt Ottilia: A képviselőnő

Vendégségben az Ugrin családnál

Nagy W. András: Szeta-aukció, 1980

Pál József: Salgótarján, 1956. december 8.

Iványi Gábor: Kalandozás a költségvetésben

Egyházi és világi normatívák

Vajna János: Egy sikertörténet tanulságai

Portugália felzárkózik Európához

Pintér Éva: A hozomány nélküli menyasszony

: Kinek az ünnepe?

Krasztev Péter: A kelet-európai krokodil

–lt [Solt Ottilia]: Isten hozta, Roszik elvtárs!

Albániai úti beszámoló

Sándor László: Gipszmosolyok

Lovas István: Mindennapi börtönünk

Lovas Zoltán: Egy ámokfutó riporter kalandjai Berlintől Jerevánig

Részlet Lovas Zoltán Jöttem, láttam, győztek című könyvéből

Dr. Bóc Imre: Az inflációs csapda

Szilágyiné Szemkeő Judit: Egy csapásra nem lehet

Nagy W. András: Akácfa, hévíz, napraforgó

Beszélgetés egy környezetbarát energetikussal

Dalos György: Az Operaház fantomja

Rock’n Bauer [Rockenbauer Zoltán]: Van-e élet a földön a rock’n rollon túl

avagy kell-e nekünk pokoli aranykor?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon