Skip to main content

Kalandozás a költségvetésben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Egyházi és világi normatívák



<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> 

Az egyházi intézményekben ellátott állami feladatok, valamint a hittudományi egyetemek, főiskolák támogatásának normatívái Ft/fő

 

A társadalmi szervek,

alapítványok és

a humán vállalkozások

által – állami megbízás alapján – ellátott

állami feladatok

támogatásának normatívái

Ft/fő

Szociális intézményi ellátás

147000

84000

Idősek és fogyatékosok napközi otthoni ellátása

24000

12000

Fiatalkorúak gyermekotthoni és gyógypedagógiai intézeti ellátása

172000

86000

Óvodai ellátás

15000

7500

Általános iskolai oktatás

30000

24000

Alsófokú zenei képzés

19000

8000

Általános iskolai fogyatékos gyermekek oktatása

56000

24000

Szakközép-iskolai oktatás

54000

27000

Gimnáziumi oktatás

44000

22000

Szakmunkásképző-iskolaioktatás

33000

16500

Szakmunkásiskolái tanműhelyi oktatás

36000

18000

Diákotthoni ellátás

53000

26500

Felsőoktatási nappali hallgatók oktatása

72000

48000


Aranyat, tömjént, mirhát

Kóstolgatni kezdjük a köztársaság jövő évi költségvetéséről szóló kormány-előterjesztést. Legalább öt kiló szám és furfangos megnevezés. Olykor-olykor kiszököm a folyosóra, s a hatalmas ablakok ólomhálóján át az adventi homályba burkolózó folyó csöndes utazását szemlélem. Így, karácsonyhoz közeledve nem tudok nem gondolni a meghitt bibliai történetre. De különös, eredeti kérdések is fölágaskodnak bennem: vajon miféle költségvetési megjelölés tartozott a „három királyok” útjához? És mekkora összeget használhattak fel? Persze, különös csavarral, még egy olyan apokrif változattal is eljátszadozom, hogy mi lett volna, ha József és Mária hívja meg a három királyokat? De hiszen ők szegények még egy tisztességes szobát sem kaphattak a vendégfogadóban! Miért szánták volna rá magukat egy anyagi helyzetüket elviselhetetlen mértékben megterhelő vendéglátásra?

Lapozgatom a miniszterelnökség 1991. évi költségvetési tervezetének novemberi változatát. A VII. fejezetben, a 11. cím 14. alcíménél II. János Pál látogatásának 1 milliárdos előirányzatát találom. Ne tessék megijedni, ez a nagy szám csak a „kiadási summázat”-ban szerepel. Ugyanezen a címen és alcímen a bevételeknél csupán két 0-t láthatunk, közöttük egy ponttal.

Nagy vendég a pápa. Nem akármilyen nagy. Sokkal nagyobb, mint egy átlagos külföldi állam- vagy kormányfő. Az ő fogadásukra tíz-hússzor kevesebbet költünk. Persze itt hagyománya van a káprázatos bevonulásoknak is. Ha emlékezetem nem hagy cserben, hajdan Bakócz Tamás érsek meg ezüsthintón érkezett Rómába. Az sem lehetett két fillér. De ha nekünk ennyibe kerül ez a jövetel, vajon mennyibe kerülhet a Vatikánnak az elutazás?

Közben, amíg lapozgatok, már nem is érvényes a novemberi előterjesztés. Kinyitom a decemberi változatot. Döbbenten zörgök a lapokkal. Azután a felháborodás kerít hatalmába. Hát kérem, ebből a változatból teljességgel hiányzik II. János Pál látogatásának tétele! A már említett címeken és alcímeken (további alcímekkel kiegészülve) egészen más megjelölések terjeszkednek. Ilyenek: egyházi műemléki épületek céljellegű felújítási költsége; Szent István-bazilika felújításának meggyorsítása; nemzetközi jelentőségű egyházi nagyrendezvények; helyi önkormányzatok egyházakkal kapcsolatos céljellegű kiadásai; a római katolikus egyház céljellegű nemzetközi tevékenysége; új alapítványok támogatása. Ha még idevesszük a nem kevésbé homályos „Új kormányhivatalok felállítása” megjelölést is, akkor az 945 millió Ft-ot eredményez. Felháborodottan kérdezem én Önöktől: ha ezekre a másodlagos ügyekre fecséreljük a szegény kis sovány (eredetileg a római főpap látogatására előirányzott) forintokat, mi lesz a pápa látogatásával!? Vagy nem jön a fényes úr? Lehet, hogy az előirányzat horribilis összegétől riadt vissza? Ha így lenne, én felkínáltam volna, hogy itt-tartózkodása alatt lakjon nálunk. Ingyen. Cserében nemcsak tömjént, de aranyat és mirhát sem várnánk.











Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon