Skip to main content

Az SZDSZ küldöttgyűlésen megválasztott ügyvivői

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kis János (pártelnök) 566 szavazat
Pető Iván (540)
Haraszti Miklós (478)
Hack Péter, új ügyvivő (475)
Magyar Bálint (471)
Wekler Ferenc, új ügyvivő (442)
Rajk László (436)
Mécs Imre (398)
Béki Gabriella, új ügyvivő (320)
Soós Károly Attila, új ügyvivő (311)
Hankó Faragó Miklós, új ügyvivő (280)

Hack Péter (31 éves) jogász, büntetőeljárási-jogot tanított az ELTE-n, mielőtt a budapesti SZDSZ-listán bekerült a parlamentbe. Az SZDSZ alapító tagja, az Ellenzéki Kerekasztalnál szakértőként tárgyalt. A parlament alkotmányjogi bizottságának egyik legsikeresebb SZDSZ-es szereplője.

Wekler Ferenc (35 éves) jogász. 1985-ben „spontán” jelöltként megválasztották szülőfaluja, Mecseknádasd tanácselnökévé. Országosan ismertté vált annak a környezet- és érdekvédelmi harcnak a vezetőjeként, amellyel megakadályozták, hogy Ófalu – Mecseknádasd társközsége – határába telepítse a paksi atomerőmű a hulladéktemetőjét. Ő kezdeményezte a baranyai Faluszövetséget, falvak érdek-képviseleti szövetségét. A Faluszövetség és az Agrárszövetség színeiben nyert képviselői mandátumot Baranya 5. választókerületében, az Országgyűlés megalakulásakor az SZDSZ-frakcióhoz csatlakozott. A parlament önkormányzati bizottságának elnöke.

Béki Gabriella (41 éves) közgazdász, szociológus. A SOTE-n tanított szociológiát. Az SZDSZ országos listájáról bejutott parlamenti képviselő. Az ellenzéki mozgalmak fontos intézményének, a Rakpart Klubnak egyik fő szervezője volt, a néhai legendás Horváth Mihály mellett. A Rakpart Klub csatlakozott a Szabad Kezdeményezések Hálózatához, s Béki Gabinak oroszlánrésze lett az SZDSZ megalapításában és megszervezésében is. A szervezet egyik legnépszerűbb embere.

Soós Károly Attila (46 éves) közgazdász, egész pályafutása az úgynevezett „reformközgazdászok” csoportjához, szellemi mozgalmához kapcsolódik. Húsz évig tanított a MKKE-n, ismert szaktekintély az elméleti közgazdaságtanban. Vendégtanár volt Párizsban és a New York-i Columbia Egyetemen. Az SZDSZ országos listáján szerepelt, így lett képviselő, a parlament költségvetési bizottságának elnöke.

Hankó Faragó Miklós (31 éves) ügyvéd volt Celldömölkön, míg Vas megye I. választókerületében az SZDSZ színeiben képviselővé nem választották. Az SZDSZ-frakció titkára.

Az SZDSZ Tanácsának húsz országosan választott tagja

Tölgyessy Péter (487)
Kőszeg Ferenc (460)
Bauer Tamás (444)
Solt Ottilia (424)
Juhász Pál (407)
Konrád György (390)
Eörsi István (378)
Szent-Iványi István (322)
Vásárhelyi Miklós (322)
Ráday Mihály (318)
Szabó Miklós (316)
Tardos Miklós (315)
Balla Éva (314)
Eörsi Mátyás (314)
Hodosán Róza (287)
Danis György (258)
Németh Krisztina (234)
Király Béla (221)
Büky Dorottya (218)
Fodor Tamás (204)













































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon