Skip to main content

Kinek az ünnepe?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszta érzelmekkel, a román nemzet iránti megbecsülés jegyében vett részt a december 1-jei gyulafehérvári ünnepségen. Az az óhaj vezérelt, hogy kinyilvánítsuk – az 1918-as egyesülést kimondó történelmi kiáltvány szellemében – elhatározásunkat: részt kívánunk venni egy olyan demokratikus Románia megteremtésében, amelyet a világ tisztelete övez.

Az RMDSZ képviselői által megszövegezett ünnepi nyilatkozatban foglalt eszméket, az egységre, az ország jövőjéért érzett felelősségre való felhívást, tagságunk is magáénak érzi.

Annál súlyosabbnak ítéljük bizonyos szélsőséges csoportok korántsem spontán kísérletét, amellyel meg akarták akadályozni az ellenzéki pártok képviselőit – köztük Szőcs Gézát, az RMDSZ főtitkárát – abban, hogy beszédüket elmondják.

A televízió egyenes adásából az ország közvéleménye is meggyőződhetett: Petre Roman úr magas állami méltóságával, a nemzeti megbékélés követelményével összeegyeztethetetlen, a kedélyeket tüzelő magatartást tanúsított; kérjük kormányelnöki megbízatásának visszavonását.

Bukarest, 1990. december 2.

ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG












Megjelent: Beszélő hetilap, 48. szám, Évfolyam 2, Szám 56


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon