A fordítóknak tudvalevőleg azt kell bizonygatni, hogy a világkiállítás „vállalkozási alapon” megrendezhető, vagyis hogy hazai és főleg külföldi tőkével előteremthetőek azok a beruházási költségek, amelyeket közpénzekből nem lehet megfizetni. Ekképpen érdekük a fordítóknak minél alacsonyabbnak feltüntetni a program költségeit, az odaítélendő költségvetési támogatást pedig feltétlenül szükségesnek ábrázolni, azaz – legalábbis egyelőre, amíg megszületik a döntés – megint csak jó alacsonyra beállítani. Mármint viszonylag. A költség és az állami támogatás közötti különbözetet pedig, amelyet az órendszer leírói beruházási felszültségnek hívtak, kockázatnak becézi a vállalkozói nyelv.
Persze, finom distinkciót kellene tennünk, hiszen a világkiállítási kormánybiztos több költségvetési támogatást akart, mint amennyit a kormány múlt heti ülésén feltétlenül szükségesnek ítélt (30 milliárd forint), és különösen mint Thuma József pénzügyminisztériumi államtitkár-helyettes, aki egy április 11-i parlamenti bizottsági ülésen azt fejtegette, hogy a 40-50 milliárd óriási kockázat, a 10 milliárd viszont, amiről a leváltott Rabár Ferenc idejében döntöttek, zökkenőmentesen beilleszthető a Kupa-programba. Ugyanő, ugyanezen az ülésen békés szópárbajba keveredett Kálnoki-Kis Sándor közlekedési államtitkár-helyettessel, melynek végén egybehangzóan megállapították, hogy bár az M1-es autópályának csehszlovák határ felé vezető leágazására is, az M0-s körgyűrű befejezésére is, Bécs–Budapest gyorsvasútra is, sőt az M4-es és az M5-ös fejlesztésére is szükség van, és mindez a KÖHÉM szerint megvalósítható, mégsem tartozik a világkiállítás minimálprogramjába, legföljebb alapprogramjába vagy oda sem. Vagyis, ha jól értjük, a minimálprogram – ez a minden korábbinál csakugyan szűkebb csomag – a skrupuluózus pénzügyiekkel kötött kompromisszum eredménye.
Viszont még így is, hogy a kormány csupán a minimálprogramra kiáltja ki a kötelezettségvállalást: át kell hidalni a szakadékot a teljes számla és a közkassza szűkös állapota között. Erre vonatkozólag igazította útba az említett alkalommal a költségvetési bizottságot „A Világkiállítás fejlesztéseinek finanszírozhatósága” című apparátusi anyag, amelyet a kormányzati – igenlő – döntést előkészítő ad hoc bizottság állított össze. Mindössze négy beruházásra dolgoztak ki megvalósíthatósági tanulmányt (alaposabb becslést), és észleletünk szerint e négy esetben feltételezett inflációt vették át a többi programra is.
Az ekképpen csakugyan minimálisnak tekinthető összeállításból a döntés-előkészítők a helyszíni beruházásokat, az idegenforgalmi fejlesztéseket és a fővárosi közművesítést kizárólag vállalkozói alapon képzelik el, a hírközlést koncesszió (állami és önkormányzati javak haszonbérbe adása) révén, az országos közlekedést részben költségvetésből, részben koncesszióval vélik fellendíthetőnek, a fővárosi tömegközlekedésről és a kultúráról viszont az anyag is megállapítja, hogy ide csakis költségvetésből lehet beruházni. E két tétel – egyszerű paraszti számítás szerint – már eleve csaknem 38 milliárdra rúg; igaz, áthidalja ezt az aggályt, hogy a lágymányosi hidat és kapcsolódó útjait 2/3 részben koncesszióba tervezik adni (vámszedő sorompókat állítva esetleg szép fővárosunk déli tekéjén), a villamosokat is átvállalná egy haszonbérlő (a menetjegyár-megállapításban a BKV-vel versenyezve), sőt hogy a dél-budapesti országutakat is nagy részben külföldi tőkepénzesek kötik be.
Az előkészítők ekképpen összesen 25 milliárd forint költségvetési forrással kalkulálnak, továbbá 3,2 milliárd forint önkormányzati forrással (a főpolgármester kockázata az – magyarázta azon az ülésen Thuma József Demszkynek –, hogy az előre elképzeltnél több és több telket visz be a vállalkozásba, esetleg mind rosszabb áron). Mármost az anyag szerint további 23 milliárd forintnyi – számításunk szerint 28 milliárd forintnyi – kockázatot vállal a költségvetés (mármint arra a kedvezőtlen esetre, ha a hiátust mégse fedezné a külföldi tőke). Végül is tehát a kormány elég visszafogottnak mutatkozott, amidőn végül is csak 30 milliárdra mondott áment.
De hát, épp ez volt a cél: megvan a vállalkozási alap!
- gazdaság [6]