A Beszélő 42. számában jelent meg Szabó Miklós kitűnő cikke, A kínos forradalom. Egyetlen részletkérdésben volna vitám a szerzővel. Politikai célzatú elfeledtetéssel-elfojtással magyarázza, hogy az ifjabb nemzedékek nemcsak az iskolában, de otthon sem hallottak semmit az ’56-os forradalomról.
Csakhogy nem mind politika, ami annak látszik. A mai gyerekek és fiatal felnőttek egy jó része semmiről sem hallott a szüleitől. Az utóbbi 20-25 évben a magyar családokban egyre kevésbé volt szokás beszélgetni, főként a gyerekekkel. (Hogy miért, azt most ne firtassuk, az egy másik elemzés tárgya lehetne.)
Az idősebb generációk sokszor elborzadva tapasztalják, hogy a „mai fiataloknak” mennyire hiányos a tudása történelemről, politikáról etc. Néha arra is fény derül, hogy nem ismerik pontosan szüleik foglalkozását, munkahelyét. Hivatalos helyeken ezekre szoktak felfigyelni, a magánszférában tapasztal az ember mást is. Például hogy egy 15-16 éves gyakran nem tudja, apja-anyja hány éves, hol élt gyerekkorában, milyen iskolába járt, vagy – teszem azt – mi a kedvenc étele.
’56 nem ismerete ebben a kontextusban értelmezendő.
- Visszabeszélő [6]