Emlékezetes perpatvar támadt tavaly a frissen megalakult tőzsde körül. Antall József bizalmi gazdasági tanácsadói, úgymint Matolcsy György és Bethlen gróf hevesen kritizálták az IBUSZ tőzsdei bevezetését. Egyrészt a bécsi bevezetést, másrészt az alacsony kibocsátási árfolyamot. A tőzsdei megjelenés után az árfolyam Budapesten nagyon gyorsan kétszeresére, Bécsben háromszorosára emelkedett. (Beszélő, 1990. július 14.) Az alacsony ár külföldi bankok érdeke volt, állította akkor Bethlen gróf, s az ország nagy haszontól esett el.
Az ügylet védelmezői szerint a kibocsátási ár nem volt alacsony, s az egyébként sem ritka árfolyam-emelkedés az első kelet-európai részvénykibocsátás „ritkaságértékének” szólt. S a túlságosan magas ár – figyelmeztettek – visszaüt. Ha nem lehet tartani az árfolyamot, akkor a papírok tulajdonosait nagyon nagy veszteségek érhetik. Márpedig a tőzsdére bocsátás után is 80 százalékban magyar tulajdonban maradt az IBUSZ. A kifogásolt kibocsátási ár 4900 forint volt. Az IBUSZ-részvények átlagárfolyama néhány nappal ezelőtt 2442 forintra süllyedt le, és ez az egy évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva több milliárd forintos vagyonvesztést jelent.
Bécsben most úgy látják, hogy tavaly indokolatlan eufóriával fogadták a magyar papírokat, a részvények ára – véli ma már mindenki – messze meghaladta a realitásokat. Ma a kiábrándultság a jellemző, ámbár már annyira alacsonyak az árak, hogy ha valaki bízik abban, hogy a magyar gazdaság kilábal a válságból, akkor annak talán ismét érdemes magyar papírokat vásárolnia.
Az IBUSZ árfolyama a budapesti tőzsdén idén szeptemberben zuhant drasztikus mértékben. Mint a leginformatívabb tőzsdei rovat (a Napi Világgazdaságban) meg is jegyezte, a zuhanás mögött legtöbben az Ingatlanbankot sejtik.
Az Ingatlanbank csődjéről már régóta pletykáinak pénzügyi körökben. Várható, hogy – miként a tőkés országokban – nem fogják hagyni teljesen csődbe menni a bankot, mert az láncreakciót indíthat el, s megrendítheti a megtakarítási piacot. A bank, a Bankfelügyelet, s a többi pénzügyi irányító szerv azonban nem tudott megegyezni egymással, illetve a hitelezőkkel a megteendő lépésekről. De a bizonytalanságnak a jelek szerint az egyik kárvallottja már megvan. És ez az IBUSZ, amelynek az értesülések szerint, több mint 400 millió forinttal tartozik az Ingatlanbank.
De az IBUSZ egyébként is nehéz helyzetben van. A cég privatizációjának folytatása késlekedik, a vagyonügynökség mindmáig nem vitte tőzsdére a kezében lévő részvénycsomag egy részét: a mai helyzetben pedig ezt csak nagy veszteséggel tudja megtenni. Egyes tőzsdei megfigyelők szerint tudatos manipulációk is közrejátszhatnak abban, hogy ilyen alacsony az árfolyam, amely egybevág az IBUSZ többségi részesedését most megvásárolni akaró Dunaholding érdekeivel. Furcsa mód a vásárlási szándék bejelentése után sem az IBUSZ-részvények ára indult fölfelé, hanem a Dunaholdingé.
Az Ingatlanbank-ügyet – mint másik érintett fél – a többek között telekmanipulációval megvádolt Technomark hozta ismét felszínre. A Technomark 800 millió forintos tartozására az Ingatlanbank adott garanciát – akkor, amikor a bank alaptőkéje alig haladta meg ezt az összeget. A Technomark marketingigazgatója nyilatkozatában azt állítja (Magyar Hírlap, 1991. október 12.), hogy az Ingatlanbank kinnlevősége 5 milliárd forint. Ha ez igaz, különösebb örömhírt nem jelenthet a bank két legnagyobb tulajdonosának, a Magyar Hitel Banknak és a Külkereskedelmi Banknak.
Egy tavaly év eleji, a világkiállítással kapcsolatos vizsgálat során az Ingatlanbank elődje volt a leggyanúsabb ügyletek egyik fő szereplője. Ahhoz hasonló telekspekulációkban vett részt, mint amilyen a sajtóban most bőven taglalt budaörsi bevásárlóközpont körül zajlik. De ha a bank sanyarú helyzetébe bele is játszottak rosszul elsült manipulációk, annyi bizonyosnak látszik, hogy az ingatlanpiac megroppanása, az árak többségének stagnálása, netán visszaesése kellemetlen helyzetbe hozhatja most a folyamatos áremelkedésre spekulálókat.
S a másik bankügylet: a Beszélőben is többször tárgyalt Ybl Bank privatizációjának új fejleménye, hogy az új tulajdonosok (akiknek kilétét valójában ma is homály fedi) gyorsan kiebrudalták a székéből az eddigi vezérigazgatót. Pedig ő volt az – ha hinni lehet a híreknek –, aki a kormánypártok bankellenes támadásai elől menekülve maga kezdeményezte a privatizációt.
Hány százalék lesz az infláció?
S ha már a bankellenes támadásoknál tartunk: sajátos prognózisokkal foglalkoznak egyesek. Ha a kormánypártok a jegybanktörvény elfogadása után nem hagyják meg posztján Surányi Györgyöt, az MNB elnökét, akkor egy, a mainál várhatóan lényegesen kevésbé szigorú jegybank önmagában véve mennyivel növeli meg az inflációt? Néhány tipp. Botos Katalin: plusz nyolc százalék, Szabó Tamás: plusz 15, Bethlen gróf: plusz ötven. És így tovább, és így tovább.
Az MDF baráti körében újabb jelölt neve merült föl. A HVG néhány hete azt sugallta, hogy a jegybank önállóságát csorbító MDF-es módosító javaslatok mögött Csurka István egyik banki tanácsadója, Boross Imre áll. A Magyar Hitel Banktól máig is tisztázatlan vádak alapján eltávolított Boross tagadta ezt. Az új jelölt mindenesetre évek óta az ő egyik legközvetlenebb munkatársa.
S ha már a személyi kérdéseknél tartunk: újra fölerősödtek a találgatások Kupa Mihály esetleges menesztéséről is. Eszerint még megvárják, míg az új költségvetés felelőssége egyértelműen a nyakába varrható, aztán veheti a kalapját. (Volt már ilyen az Antall-kormány pénzügyminisztereinek történetében.) Mennyire komoly a szándék, csak sejteni lehet. De az biztos, hogy Kupa a világkiállítás elutasításával sok ellenséget szerzett „pártján”, az MDF-en belül. Politikai államtitkára, Szabó Tamás pedig – s ez már több híresztelésnél – a Monopoly csoport mögé állt.
Az MDF népnemzeti körére támaszkodó Monopoly csoport privatizációs elképzelései mögött fölsejlik a legrosszabb emlékű ágazati, állami tulajdon visszaállítása, aminek Kupa a legkevésbé sem híve. A csoport elképzelései ellen a napokban nyilvánosan is föllépett Csepi Lajos, a vagyonügynökség ügyvezető igazgatója és Diczházi Bertalan kormányfőtanácsos. Azok tehát, akik privatizációs ügyekben éppen Kupa Mihállyal folytattak éles – Csepi Lajos kifejezésével élve – gazdaságpolitikai vitákat. Az élet tehát zajlik.
Palotás mint etalon
Ahogyan az ország legnépszerűbb gazdasági szakembere, Palotás János körül is. Adósság-átütemezésről tárgyal, népszavazást kezdeményez, fölöttébb aktív tehát. Még arra is van ideje, hogy Japánból gyorsan levelet küldjön haza, melyben, privatizációs mintát (és utat) kínál nekünk.
A képviselő úr a Pharmatrade nevű, elsősorban természetes alapanyagú gyógyszerek, gyógyhatású készítmények forgalmazásával foglalkozó külkereskedelmi céget szeretné megvásárolni. Ezt az ügyletet kritizálta élesen múlt heti sajtótájékoztatóján Orbán Viktor, s erre válaszolt Palotás.
A levélből járulékos információként az is kiderül, hogy ő tiszteli a Fideszt, és barátsággal viseltetik iránta. Nem tudom mióta, mert én még arra emlékszem, hogy a MISZOT (Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa) vitáin a KISZ-utód DEMISZ egyetlen igazi harcostársa a VOSZ volt, Palotás János képében. A másik oldalon – még 1988–89 fordulójáról van szó – a Fidesz és a Szociáldemokrata Ifjúsági Kör állt. Akkor tiszteletről nem, viszont a Fidesszel szembeni mélységes ellenszenvről annál inkább beszélhetünk, hiszen, mint mondották volt, a Fidesz veszélyeztette a reformerek törekvéseit.
Palotást a jelek (levelének megfogalmazása) szerint nem a karvalytőke indítékai, nem a profit izgatja. Altruista beállítottságú képviselőnk szeme előtt egy „mintaértékű privatizáció” lehetősége lebeg, amely „bizonyítja, hogy van hazai privatizációs szándék…, olyan is, ahol az ajánlati ár jelentősen meghaladja a vállalat könyv szerinti értékét”. Az sem elhanyagolható a képviselő úr szerint, hogy ezt a privatizációt a vállalat minden dolgozója támogassa, és magyar tulajdon legyen a privatizált vállalat.
Palotás tehát mintának kínálkozik, nézzük, milyen feltételekkel. Mit is jelent például a könyv szerinti érték: az 1968 előtti beszerzések „könyv szerint” 1968-as értéken vannak nyilvántartva, a későbbiek pedig a beszerzés évének érteke szerint. Csökkentve persze mindezt a kezdetben fölöttébb csekély amortizációval. Egy számszerű példával: egy 100 millió forintért 1970-ben megvásárolt ingatlan ma esetleg kevesebb mint 80 millió forintot ér a könyvben. (A mai tényleges piaca érték pedig elérheti a milliárdos nagyságrendet.) A Pharmatrade József nádor téri székháza egyelőre csak a cég kezelésében van. A Pharmatrade cég mai vezetői azt állítják: az épület tulajdonjoga minden további nélkül őket illeti. Ha ez így van, akkor ez feltételezhetően ugrásszerűen megnöveli a cég, illetve az ingatlan értékét.
Nem biztos tehát, hogy nagy kunszt a könyv szerinti értéknél többet kínálni. A napi sajtóban megjelent közlemények alapján az sem biztos, hogy a fő rivális német cég ajánlata valóban kedvezőtlenebb Palotásénál.
S ami az érvelés és a Fidesszel való vita lényege: Orbán Viktor valóban érthetetlenül azt a privatizációs hitelkonstrukciót kritizálta, amely 25 százalék saját forrás mellett 75 százaléknyi hitelt biztosít. A hitel kedvezményes, ma a jegybank 16,5 százalékos kamattal nyújt ilyen keretet a kereskedelmi bankoknak, amelyek erre még ráteszik a maguk kamatrészét. Az összes, privatizációt segítő konstrukció közül ennek a feltételei a legszigorúbbak, nem véletlen, hogy eddig még senki sem vette igénybe!
S valóban kedvezményes a kamat, de a privatizáció gyorsítása érdekében ez bizonyos határok között aligha kritizálható. Másrészt ebben a konstrukcióban adósságcseréről van szó, ahol az állam tartozását cserélik ki a privatizációs hitellel. Ez az államadósság ma 9 százalékkal kamatozik. Jó okkal emlegeti tehát Palotás, hogy e cserével az adófizető nem jár rosszul.
De ami a többit illeti: a 25 százalék saját rész eredetét nem kell igazolni. Nem biztos tehát, hogy Palotás János adózott jövedelméből tud több mint 200 millió forintot letenni az asztalra. De ha emögött hitel vagy más a pénze áll, akkor vajon kinek a hitele, kinek a pénze? Esetleg külföldieké, és Palotás csak stróman? S ha sikerül megszerezni a kiszemelt céget a kedvezményes hitel segítségével, akkor esetleg továbbjátssza azt megbízóinak? Hiszen láttuk az Ybl Bank példáján is, milyen jól lehet a háttérből és inkognitóban mozgatni egy céget.
Hivatkozott cikkek
- gazdaság [7]