– Tavaly, az 1990-es költségvetési zárszámadáskor vetetted föl először a honvédelmi tárca gazdálkodásának furcsaságait. Később interpelláltál is ez ügyben. Mit tudtál akkor arról, amit az Állami Számvevőszék (ÁSZ) most föltárt?
– A zárszámadáskor föltűnt, hogy a HM saját bevétele 1990-ben 8,8 milliárd forint volt, amiből 3 milliárd származott az úgynevezett letéti számlákról. A minisztérium kiadásait negyedévenként, előre utalta át a költségvetés. Így rendszeresen szabad pénzek voltak a tárcánál, ennek kamataiból 1,2 milliárd volt a bevétel.
Mindez azért volt gyanús, mert saját bevételként csak 4,6 milliárd forintot terveztek, s tudtuk azt is, hogy a ’90-es költségvetés előkészítésekor a HM a tárcaközi alkukban csak 2,6 milliárdot akart vállalni. Ezt növelték meg aztán 2 milliárddal, azzal az indoklással, hogy a HM év közben munkásőringatlanokat értékesítsen, illetve ha ez nem sikerülne, akkor ezt a 2 milliárdot a költségvetéstől megkapja. Az ingatlanokat nem értékesítette, a költségvetéstől sem kapta meg a 2 milliárdot, s mégis majdnem kétszeresére teljesítette a tervet.
– A saját bevételeket a költségvetési intézmények, önkormányzatok rendszeresen alultervezik…
– …De azért ha felét tervezik annak, ami végül bejön, fölkelti az ember érdeklődését. Akkor írtam egy levelet Für Lajosnak, hogy fejtené ki, mi is ez a letéti számla, s honnan voltak ezen pénzek.
Válaszolt, de ugyanekkor máshonnan is kaptam leveleket, telefonokat. Az volt az érzésem, többen csak arra vártak, hogy valaki elkezdjen az üggyel foglalkozni, s rögtön jöttek az információk.
Eljutott hozzám Janza Károly vezérőrnagy, a HM védelemgazdasági főosztálya vezetőjének följegyzése (a feljegyzés a 36. oldalon olvasható), amit most az ÁSZ is közzétett. 1991 novemberében, amikor interpelláltam, többé-kevésbé biztos voltam ezekben a dolgokban.
– A zárszámadás vitájában az is bebizonyosodott, hogy a végül bevallott hiányhoz képest is tízmilliárdos nagyságrendű további manipuláció történt. S ebben nem is szerepeltek az egyes tárcákon belül elrejtett pénzek.
– Pedig 1988-ban például a költségvetés bevallott hiánya 20 milliárd volt, miközben csak a HM-ben eldugott pénz több mint 4 milliárd forint volt.
A letéti számlák általában a nem normál költségvetési bevételek kezelésére szolgálnak. Kivételes esetben lehet egy minisztériumnak több letéti számlája is, a HM-nek 1986-ban például, írd és mond 43 volt, amelynek nagy része – tudomásom szerint – még ma is él. Az ÁSZ most csak kettőt vizsgált.
A most középpontban lévő, 5014-es számla állítólag 1968-ban jött létre, de nincs róla semmiféle följegyzés, sehol. Nincsen róla semmiféle szabályozás. Ez azért is érdekes, mert a HM illetékesei nekem mindig azt mondták, van ilyen, s azt meg is mutatják majd.
S Janza Károly korábbi, a honvédelmi bizottságban elhangzott állításával szemben ennek a számlának a tényleges forgalmát soha nem ellenőrizték, mint az ÁSZ jelentése is bizonyítja.
Ennek a letéti számlának a fő bevétele 1988 márciusa előtt eredetileg a polgári cégek számára végzett munkákért kapott pénzek voltak. Erről a számláról támogatták például részben a Magyar Repülő Szövetséget, lakásépítéseket, szakértői kifizetéseket.
Pénzek nagy vándorútja
A letéti számlák fölfutása néhány nagyobb reexportügylettel és a Békesi-féle manőverrel kezdődött. Megvásároltak különféle fegyvereket, bolgár géppisztolyokat és másokat, s haszonnal továbbadták. Az ebből származó bevételeket is erre a számlára tették. De itt részletekről nem tudok. 1989-ben a Pénzügyminisztériumnak keletkezett egy 2,2 milliárdos rejtett tartaléka (Móricz Gábor ezredes – Janza helyettese – feljegyzése minősíti így), nem tudom, honnan, amit a HM-en keresztül mostak tisztára.
A pénzt átutalták a HM-nek, fölhasználva azt, hogy 1989 elején a haditechnikai import külön finanszírozását beépítették a HM „rendes” költségvetésébe. Az 1989 első negyedévére járó összeget kétszer is kifizették. De ezzel együtt teljesíthetetlen befizetési kötelezettséget róttak a HM-re, 2,4 milliárd forint összegben stratégiai készlet értékesítését.
Csak 900 millió volt az ilyen jellegű bevétel, amit aztán a PM által átutalt pénzből egészítettek ki 2,4 milliárdra. A tárcánál így megmaradt 700 millió forint, plusz 153 millió forint kamat, ami mind ezekre a letéti számlákra került.
– Az ÁSZ jelentése szerint 1988 márciusától bekapcsolódtak bankok és brókercégek ezeknek a pénzeknek a forgatásába, s folyamatosan nőtt a költségvetésen kívüli összeg. 1990 márciusában elérte a HM fejezeti kiadási főösszegének 7,5 százalékát, 3,5 milliárd forintot.
– Igen, ez volt a pénzek nagy vándorútjának kezdete. Teljesen törvényellenesen, mert egy PM rendelet csak 1989 elejétől tette lehetővé, hogy az átmenetileg szabad pénzeszközöket hasznosítsák. De azt is csak úgy, hogy vagy a számlakezelő pénzintézetnél lehet tartós betétként elhelyezni, vagy államilag garantált értékpapírt lehet vásárolni.
De garancia nélküli értékpapírokat is vásároltak, s kamatozó és kamatmentes hiteleket nyújtottak vállalatoknak is, vagy például a sokat emlegetett vadásztársaságnak is. Szerintem ez az ügy is cáfolja azt, hogy nem történt volna személyes haszonszerzés. Az egyéb ügyekhez képest kis összegről, 9,8 millió forintról van szó, aminek elengedett kamata 2-3 millió forint.
Az ügyletek során folyamatosan figyelmen kívül hagyták azt a számviteli alapelvet is, hogy minden gazdasági akciónak meg kell jelennie a könyvelésben. A pénzek itt láncolatban utaztak a különböző cégek között, s egy esetleges külső ellenőrzés nem tudta volna kideríteni, hogy éppen hol vannak. Erre jó példa, hogy amikor 1990 nyarán lezárták a letéti számlát, 400 millió forint volt a számlán, s 3,2 milliárd forint volt kint a különböző tranzakciók révén.
– Minek a hatására szüntették meg ezeket a számlákat?
– 1990 nyarán a Für Lajos elrendelt egy vizsgálatot a HM által finanszírozott kft.-kről. Ennek során előkerültek a letéti számlák s az, hogy innen teljesítettek kifizetést a kft.-k számára. Később Für Lajos ezt próbálta meg úgy beállítani, hogy vizsgálták a letéti számlákat.
Ezzel párhuzamosan – nem tudom, hogy attól függetlenül-e – a Pénzügyminisztérium utasította a tárcát, hogy zárja le a számlát, s az MNB-nél mint számlavezetőnél is letiltotta a fizetéseket. Az MNB ezzel nem törődött, formai kifogásokra hivatkozva, s folytatódott minden. Ezután egy Király Péter–Annus-levélváltás nyomán zárták le a számlát.
Csakhogy ez nem hozott semmiféle érdemi változást, mert a letéti számláról származó pénzekkel a tranzakciók ugyanúgy folytak tovább 1991 novemberéig, csak a pénzek már nem a letéti számlákra folytak vissza.
– Az ÁSZ-jelentés hosszan taglalja az év végi pénzmaradványok sajátos kezelését.
– 1988 végén a HM elkészítette a mérlegét, s kiderült, hogy jelentős a pénzmaradvány. 488,8 millió forint maradványról készítettek jelentést, de egy HM-en belüli pénzmaradvány-visszaigazolás szerint a maradvány 3728 millió forint volt. A Számvevőszék ezen a ponton kimondja, hogy a mérlegvalódiság elvét megsértették. Magyarán meghamisították a mérleget. A Magyar Tudományos Akadémia egyévi kiadásainál nagyobb összeggel. S mindez a sokat emlegetett letéti számlán kívüli pénz.
1990-ben is volt ilyen probléma. Az említett Janza-féle feljegyzésben szerepel, hogy a tárca maradványa várhatóan 2,5-3 milliárd forint lesz. A HM következő évi beszámolójában már csak 200 millió szerepelt. Közben valami történt…
– A Számvevőszéknek szóló honvédelmi bizottsági fölkérésben szerepelt, hogy vizsgálják meg az úgynevezett elővásárlásokat, amelyeket a tényleges áruszállítás előtti évben már kifizettek. Már akkor fölmerült a gyanú, hogy így tüntetnek el pénzeket.
– Für Lajos az ezzel kapcsolatos kérdésemre korábban úgy válaszolt, hogy az előző irányítás által alkalmazott „pénzügyi technikáktól” a tárca jelenlegi vezetése szigorúan elhatárolta magát, s csak korrekt, racionális lépésekhez járult hozzá. Ezek között valóban szerepeltek – mondta a miniszter – elővásárlások, de csak olyanok, amik valódi igényeket elégítettek ki, valamint bizonyos fegyverbeszerzéseket hoztak előre, hogy ne dollárral kelljen később érte fizetni.
Ezzel szemben az ÁSZ szerint 1990 végén 945 millió forintot rejtettek el. Ennek egyik eszköze a fiktív elővásárlás, amikor azzal a nyilvánvaló szándékkal kötnek üzletet, hogy később a szerződést „visszacsinálják”, s a pénz visszakerüljön. A HM-nek azért volt jó, mert eldughatta a pénzét, a vállalatoknak pedig azért, mert hitelhez jutottak, volt amikor kamatmenteshez.
– Meglehetősen sokat kell ahhoz magyarázni, hogy hihető legyen, hogy egy 100 milliós, kamatmentes hitel nyújtásáért nem jutott valaki személyes haszonhoz.
– Az ÁSZ erről csak annyit állapított meg, hogy a rendelkezésre álló dokumentumokból erre nincs bizonyíték. A Nagykőrösi Konzervgyár esetében az így elmaradt kamatbevétel a tárca részére például mintegy 30 millió forint.
1990 októberében megfogalmazódik a Janza-féle följegyzés, amit letesz Für Lajos asztalára. November legelején a miniszter döntést hoz – az egyik dokumentum bizonyítja ezt –, hogy 100 millió forint nagyságban a korábbi pénzügyi technikát alkalmazzák a Gödöllői Gépgyár kisegítésére, mivel a gyár nagyon nehéz gazdasági helyzetben van. Nem értesül róla, hanem dönt. A pénzt át is utalták. 1991 nyarán Für Lajos ennek a technikának az alkalmazását mégis letagadta.
Mást is letagadott. Még tavaly megkérdeztem, mekkora volt az a vadásztársaságnak nyújtott kölcsön, aminek az előlege 1 millió forint volt. Für Lajos úgy válaszolt, hogy ezt nem egy nagyobb kölcsön részeként, hanem a vadásztársaság átmeneti pénzügyi gondjainak áthidalására, gazdálkodási előlegként utalták át. Elképesztő! Az ÁSZ-jelentésben szerepel, hogy 9,8 millió forintos kölcsönt nyújtottak, kamatmentesen.
Van egy másik elvarratlan szál is. A letéti számlán szereplő 3,6 milliárd forint visszaforgatásakor 1990 végéig összesen csak 2,4 milliárd folyt vissza. De mint mondtam, a letéti számláról történő bevételként több mint 3 milliárdot és 600-700 millió forintot vallottak be. Az ÁSZ is írja, hogy ebből logikailag az következik, hogy valahonnan máshonnan volt még 1,2 milliárd forintja a HM-nek. Ez a szál még nincs elvarrva…
A minisztérium nagyon „sajátosan” reagált a kritikákra. Amikor a parlamentben tavaly kétszer is fölszólaltam ez ügyben, arra számítottam, hogy a miniszter majd reagál. Nem tette meg, azóta sem. De a következő honvédelmi bizottsági ülésre előzetes bejelentés nélkül fölvették a témát a napirendre. Ott Janza Károly mindent letagadott. A bizottság – többek között a szabad demokraták szavazataival – megakadályozta, hogy érdemben válaszoljak. Kéri Kálmán és Mécs Imre külön is felszólalt annak érdekében, hogy fejezzük be. Ebben a légkörben ezután a szünetben odajött hozzám a Janza Károly, s diadalmas mosollyal megkérdezte, hogy ugye a nyúl nem élvezi a körvadászatot?
Akár tudta, akár nem
– Akkor már szó volt az ÁSZ-vizsgálatról. Mire számítottak? Hogy az ÁSZ-t megveszik?
– Talán arra, hogy a HM-ben nagyon könnyű mindent eltitkolni az iszonyatos mennyiségű papír és információ miatt, akkor is, ha látszólag korrekten járnak el. Egyszerűen csak a nagyon pontos kérdéseket értik meg, különben már „nem értik”, miről van szó. Én elmondtam a Számvevőszéknek az elején, amit tudtam, de ők egyébként is nagyon jól dolgoztak.
– Az ÁSZ jelentésének van egy titkos része. Indokolt a titkosság?
– Azt, hogy legyen titkos rész, indokoltnak tartom, a haditechnikai kereskedelem kényes terület. De azokat a dokumentumrészleteket, amelyek a pénzügyi manipulációkra és az azzal kapcsolatos miniszteri felelősségre vonatkoznak, kivenném a titkosítás hatálya alól.
– Már csak a rengeteg letéti számla miatt sem biztos, hogy csak ezeken a csatornákon keresztül rejtettek el pénzeket.
– Teljesen indokolt a felvetés, remélem, ezekre a kérdésekre választ ad a Számvevőszék nyárra tervezett, a HM egészére kiterjedő vizsgálata. A letéti számlákról az 1991-és költségvetés zárszámadásakor is be kell számolnia.
– Triviális a kérdés: a minisztériumnak, a parlamentnek vagy éppen a Fidesznek mi a teendője a felelősségre vonás érdekében?
– Az ÁSZ is kitér arra, hogy a személyi felelősséget meg kell állapítani. Ez szerintem csak részben jelentheti azt, hogy erre a HM-en belül kell sort keríteni. Szerintem bizonyos bűncselekmények alapos gyanúja fönnáll, ezért az ügyészségnek vizsgálatot kellene indítania. Ha a Honvédelmi Minisztérium vagy a honvédelmi bizottság nem teszi meg az ehhez szükséges lépéseket, akkor a Fidesznek kell lépéseket tennie.
Az ügynek vannak olyan részletei, amelyben Für Lajos nem érintett, tehát ezekben el tudom képzelni a minisztériumon belüli felelősségre vonást.
A politikai felelősségről azt gondolom, hogy ha Für Lajos nem tudott bizonyos, minisztersége alatt történt dolgokról, akkor azért felelős, hiszen hogyan lehet így irányítani? Ha tudott a történtekről, akkor azért felelős. Én úgy látom, hogy a manipulációk minisztersége alatt is folytatódtak, részben az ő utasítására. Akkor viszont Für Lajos miért mondott olyan dolgokat, ami nem felel meg a valóságnak, miért nem válaszolt az egyértelműen feltett kérdésekre?
Én mindent megteszek azért, hogy nyilvános fórumon, a honvédelmi bizottságban vagy a plenáris ülésen válaszoljon ezekre a kérdésekre. Biztos vagyok benne, s ő is biztos lehet, hogy nem fogja tudni elkerülni a nyilvános válaszadást az ezzel kapcsolatos kérdésekre.
- gazdaság [7]