– Az RMDSZ II. kongresszusa elvileg elfogadta a szervezet, illetve a romániai magyarság politikai pluralizálódásának gondolatát. Kevéssel a III. kongresszus előtt hogyan látod az ún. platformosodás folyamatát?
– A szervezet belső pluralizmusát már az eredeti programunk tartalmazza. A szövetségnek a nevében is benne van, hogy különböző politikai és nem politikai szervezetek, csoportok, egyesületek társulása. A második kongresszuson megmutatkozó ideológiai és egyéb különbözőségek kemény konfliktushoz vezettek a „mérsékelt”–„radikális”-ellentétpárra egyszerűsített két szárny között. De a platformok nyílt, egyértelmű meghirdetésének a többség (nagyon kis szavazatkülönbséggel) ellene szegült. Pedig a belső feszültségek feloldásához mindenekelőtt arra lett volna szükség, hogy megfogalmazódjanak. Csak rögzített nézetkülönbségeket lehet egymással egyeztetni, és olyan konszenzushoz jutni, amelyben kifejeződnek a közös érdekek. Az RMDSZ azonban eddig tipikusan kelet-európai módon érvényesítette a demokráciát: konszenzusos döntések szorgalmazása helyett a szavazógépezetet működtette.
Jelen pillanatban több platform is készülődik: a jobbára székely hátterű Erdélyi Magyar Kezdeményezés, egy Szabadelvű Kör, valamint a szórványmagyarság nézőpontját kifejező Együttélés-platform. Ezekről tudok. Furcsállom, hogy a temesváriak egykori radikalizmusa, ami ugyanakkor a legteljesebb nyitottság lenne, még nem jelentkezik. Az RMDSZ parlamenti képviselőinek és a vezetőségnek egy része (25-én) azonban olyan felhívást intéztek a magyarsághoz, ami vészterhes hangon szólít fel az egységre. Ezzel a jelszóval akarják a romániai magyarok tájékozatlanabb részét a platformosodás ellen fordítani. Holott a platformok mindegyike egyfajta kiútkeresés abból a válságból, amiben vagyunk. Más-más ideológiák, más-más stratégiák, de ugyanazzal a céllal: a közös érdek szolgálatában. Valakik úgy hiszik, hogy ők birtokában vannak az egyedül üdvözítő megoldásnak. Ez kommunista szemleletre vall, és nagyfokú rosszhiszeműségre azokkal szemben, akik ugyancsak megoldást keresnek, nem utolsósorban arra, hogy a szervezetben mindenki megtalálja a súlyának megfelelő legitim képviseletét. A huszonötök azt állítják, hogy felülről nem szabad elindítani a platformosodást.
A napokban megjelent a Magyar Hírlapban egy bekeretezett hír, miszerint az RMDSZ kereszténydemokrata és punktum. Kik sajátítják ki maguknak azt a jogot, hogy az egész szervezetet kereszténydemokratáknak nevezzék? Nem a kereszténydemokrata programot ellenzem mint olyat, hadd jelenjék meg nyomatékosabban, de ez a totalizáló szemlélet, a pluralizmus felülről való korlátozása kísértetiesen ismerős. Az egyes platformok legitimitását majd az fogja igazolni, kik, hányan írják alá. Azután megalakulhat a kisebbségi koalíció.
– A romániai magyar közélet nagynevű személyiségei időről időre olyan nyilatkozatokat tesznek, amelyekben a közösség veszélyeztetett, tragikus helyzetére hívják fel a figyelmet. Mi a véleményed az ilyen nyilatkozatok hatásáról?
– Le szeretném szögezni, valóban távol állunk attól, hogy a kisebbségi önrendelkezés feltételei adottak legyenek. De azok, akik – mint legutóbb Sütő András – pusztulást emlegetnek, mintha elszakadtak volna a realitástól. Mert a ’89 decembere előtti időponthoz képest kétségtelenül történt előremozdulás. Nincs cenzúra, több mint száz lapunk van, széles körű kulturális tevékenység bontakozott ki, középiskoláink száma megsokszorozódott, szabadon lehet utazni, ösztöndíjasaink vannak Nyugaton. Én azt hiszem, sokkal kevesebb okunk van mohácsi vészről, Endlösungról beszélni, mint ezelőtt három évvel. A helyzet dramatizálása talán személyes motivációkkal magyarázható. Erre különösen azoknak van hajlamuk, akik fiatalon még segítettek fölépíteni és fenntartani az elmúlt rendszert, most pedig még életükben látni szeretnék helyzetünk végleges rendeződését. Feltehetőleg saját becsapottságukért vagy bűntudatukért akarják magukat kompenzálni.
Persze, az is kétségtelen, hogy most az elmúlt évhez képest nehezebb periódus következik. Erdély több városában a Román Nemzeti Egységpárt kezébe kerültek az önkormányzatok. Azok a fasisztoid erők, akik eddig ellenzékben voltak, most legitim hatalommal rendelkeznek Romániában. De a nemzetközi támogatás is nyilván ennek függvényében alakul majd. Maga a román társadalom fogja előbb-utóbb belátni azt, hogy a kisebbségek jogainak rendezetlensége, az intézményesült többségi nacionalizmus, nem érdeke.
– Mennyire pontosak a magyarországi Erdély-értelmezések?
– Azokkal értek egyet, akik a kisebbségi kérdést a kelet-európai béke feltételeinek és az európai integrálódási folyamatnak az összefüggésében értelmezik. A türelmetlenség itt sem jó tanácsadó. A felelős politikai személyiségek körültekintő higgadtságán, alapos tájékozottságán nagyon sok múlik. Úgy látom azonban, hogy az anyaországiak Erdély-képe eléggé egyoldalú, nincsenek tisztában a jelenlegi valóssággal és az ebből eredő, a jövőt determináló tényezőkkel. Inkább a múltra figyelnek, holott a politika a jövőben gondolkodás művészete.
A magyarországi politikusok sokat tehetnek azzal, hogy ha olyan kisebbségpolitikát művelnek itt, ami azon túl, hogy belügy, minőségét tekintve külpolitikai tőkére váltható. Ha olyan kisebbségi törvényt léptetnek életbe, ami mintaszerű a többi kelet-európai kisebbségek sorsának rendezése számára. Minden jogot biztosítani kellene, és a kisebbségekre kellene bízni, élnek-e velük vagy sem.
– Hogyan látod a magyarországi pártok kisebbségpolitikáját?
– Akkor volt ideális a helyzetünk, amikor az MDF, az SZDSZ, a Fidesz még csak alakulóban volt: gyakorlatilag, leginkább erkölcsileg támogattak nehéz helyzetünkben és küzdelmünkben „ideológiai platformoktól” függetlenül. Fájdalmas látni, hogy mára mintha valóban „két Magyarország” lenne. Mert szívesen emlékszem Csoóri Sándorra, akinek szolidaritásából sok erőt merítettem, és Horn Gyulára is, akit helyzetünk egyik legjobb ismerőjének tartok. Barátaim vannak az SZDSZ Kisebbségi Titkárságán és a Fidesz Külügyi Osztályán is. Ami most a legaktuálisabb: azokkal az ellenzéki pártokkal értek egyet, akik a kisebbségi törvénytervezet ügyében a Kisebbségi Kerekasztalt támogatják.
- Külföld [8]