Ma csak a bankok gazdagszanak, mindenki más tönkremegy, s a vállalkozók nem jutnak elegendő és megfizethető hitelhez. Árnyalatnyi megfogalmazásbeli eltérésekkel bárki naponta hallhatja ezt a megállapítást. Arra is számos jel mutat, hogy az MDF és a kormány egyes körei ezen a helyzeten – ha törik, ha szakad – változtatni kívánnak.
Nem mindenki vélekedik így. Az Inter-Európa Bank vezetőjének, Iványi Györgynek a bank közgyűlése adott alkalmat arra, hogy több interjúban (például az Esti Egyenlegben és a Magyar Hírlapban) kifejtse véleményét.
A közvélekedéssel szemben azt állította: nemhogy arról nincs szó, hogy a vállalkozók kevés hitelhez jutnak, hanem ellenkezőleg. A nyolcvanas évek eleje óta folyamatosan romlik a gazdálkodói szektor tőkeellátottsága. Az évtized végén ez a folyamat fölgyorsult, nem utolsósorban azért, mert az állam az inflációs nyereséget is megadóztatta. Tehát a gazdaság túlhitelezetté vált, immáron kritikus mértékben.
1989 végén a bankok hitelkihelyezéseinek 10-20 százaléka volt kétesnek minősíthető, egy év múlva már 40 százalék. Mint a bankelnök közölte, saját bankjának kétes kinnlevőségei 1992 első negyedévében duplájára nőttek, és semmi ok azt feltételezni, hogy a többi bank esetében ez nem így történt. Eszerint azonban a magyar bankrendszer kinnlevőségeinek 70 százalékát is elérhetik a kétesnek minősíthető követelések.
A pénzügyi szférában pedig egyre halmozódnak a válság jelei. Drámaian jelzi ezt például az MNB által vezetett váltó-viszontleszámítolási lista.
A felszámolások száma 1989-ben még 384 volt, tavaly már közel 1300, aminek négyötöde vállalati fizetésképtelenség miatt történt. Mindezek pedig csupán a mostani csődhullám előtti állapotot tükrözik. A helyzet tehát – a bankok szemszögéből is – várhatóan rosszabbodni fog.
Mi segíthet mindezen? A pénz talán. De a bankok teljes tartaléka, anyait-apait együttvéve a gazdálkodóknak nyújtott hitel 15-20 százalékát éri el.
Egy másik sikeres középbank, a Unicbank vezetője, Felcsuti Péter a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a bankok helyzetét a kimutatható pénzügyi adatok mellett döntően ügyfélkörük határozza meg. Juthat valamely bank nagy kamatnyereséghez az ügyfeleken, de az irreálisan magas kamatot vállaló hitelfelvevők gyakorta éppenhogy nem tartoznak a megbízható és stabil gazdálkodást folytatók közé. Tavaly a legmagasabb kamatokat nem a legjobb vállalkozók, hanem a kritikus helyzetben lévők fizették meg, vagy ígérték megfizetni.
1991 elején, de már két éve is kisebb polémia folyt a sajtóban arról, mekkora is a bankok kétes kinnlevősége. Egyes újságok és szakértők a csillagokat is lehazudták az égről, bizonygatva, hogy lényegében csak a kereskedelmi bankok létrehozása (1987) előtti, történelmi idők maradványa a kétes állomány, ami nem túlságosan nagy, s kezelhető mértékű.
Ma már aligha vitatható, hogy a valóban nagy terhet jelentő öröklött hiteleken túl a bankok rossznak minősülő kihelyezéseit részben már saját tevékenységük eredményének könyvelhetik el, illetve az utóbbi évek reálgazdasági depressziójának következményeként.
De a számháború ismét kitör majd, aligha kétséges. Mert az adatok, információk ma hasonlóan bizonytalanok, mint korábban. A kormányzati szervek, illetve a bankok szervezetei ugyanúgy nem hoznak nyilvánosságra részletes adatokat, mint korábban, egyes kutatók ugyanúgy személyre szólóan kapnak meg mások számára üzleti titoknak minősülő adatokat mint egy-két éve (ez esetben van értelme a jövedelemhez kötődő adóknak), ellenzéki képviselők pedig vagy ugyanúgy nem tudnak semmit mint egy-két éve, vagy éppen ugyanazon kötődéseik miatt nem közlik az általuk ismert adatokat.
De ha mégis ismertté válik valamely adat, értelmezésük roppant nehéz. Mert mit is kezdjünk azzal, hogy a Kereskedelmi Bank (a volt OKHB) vezetése olyan zseniális volt, hogy tavalyi, a mérlegükben kimutatott közel tízmilliárdos kétes kinnlevőségüket kevesebb mint századrészére csökkentették. Miközben a Budapest Banké (itt és a későbbiekben az auditálás előtti mérlegen alapuló adatokról lesz szó) 50 százalékkal, a Magyar Hitel Banké kis híján 80 százalékkal nőtt. Az OTP kétes állományának növekedését százalékban nehéz lenne kifejezni, mert nulláról nőtt (vélhetően a lakossági hitelállományok behajtásának bizonytalansága miatt) több mint 20 milliárdra. A három bank tavaly év végén kimutatott kétes állománya mintegy 60 milliárd forint volt.
S az OKHB úgy csökkentette a kétes kinnlevőségeket, hogy ügyfelei között bőséggel vannak a túlzott prosperitást nem mutató agrárszférában tevékenykedő szövetkezetek és vállalatok. De említésre méltó a roppant dinamikus, mérlegfőösszegét egy év alatt több mint duplájára növelő Postabank is, amelyiknek gyakorlatilag továbbra sincs rossz hitele.
A fenti számokhoz hozzá kell tenni, hogy a 60 milliárd már egy csökkentett tétel, mert tavaly ősszel a kormány garanciát vállalt a régi, örökölt kinnlevőségek egy része után. De a mérlegekben ennél sokkal hatékonyabban tett rendet például a Kvantum Bank. A döntően az OKHB és a Postabank részvételével létrehozott bank feladata azok kétes hiteleinek átvétele. Ezzel mentesítik az anyacégeket a terhek kimutatásától. Ma nem készül ugyanis olyan mérleg, amely kimutatná az egyes bankok érdekeltségeinek, tehát az adott bank helyzetét mindenképpen befolyásoló vállalkozás helyzetét. Feltéve (de természetesen meg nem engedve), hogy a Kvantum Bank a csőd szélén áll, s kötelezettségeiért mondjuk fele-fele részben a két nagy alapító felel néhány milliárd forinttal: ez a veszély ma nem jelenik meg a mérlegekben.
A rossz üzletek átvétele – aminek a piacgazdaságokban kialakultak a megfelelő intézményei és csatornái – több szakértő szerint feltétlenül korrektnek ítélhető, amennyiben az csökkentett áron történik meg, s az „anyabank" az értékcsökkenést veszteségként leírja.
De tudomásunk szerint nem csupán ez történik, hanem úgymond bizományba is átvesz a Kvantum rossz hiteleket, ami leginkább csak egyszerű trükknek minősíthető.
Kupa Mihály múlt heti sajtótájékoztatóján ismert stílusában kritizálta, hogy éppen a nagy állami tulajdonhányaddal rendelkező bankok képeztek hatalmas céltartalékot, a hároméves úgynevezett feltöltési kötelezettségük nagy részét egy évre előrehozva. A kritika azért is nehezen érthető, mert hát éppen ezeket a bankokat terhelik az öröklött rossz hitelek, s éppen az állam által kinevezett vezetőik, illetve az állami szabályozók révén romlott tovább bizonyos szempontból a helyzetük.
A legtöbb adózatlan tartalékot két bank képezte, több mint 12 milliárdot az OTP, a Budapest Bank pedig 10 milliárdot. De ha reálisnak tekintjük például e két bank kétes hiteleiről a mérlegben szereplő adatokat, s azt a jóslatot, hogy a magyar gazdaságra a csődök sorozata vár idén, akkor aligha okolható a két bankvezetés azért, mert túlzott mértékben különített el tartalékokat a nehézségek átvészelésére. Ha a költségvetési deficit hiányának csökkentése érdekében ezeket a banki tartalékokat csökkentik, akkor csak a bankok összeomlásának vészes esélyét növelik.
- gazdaság [6]